Molnár András: Zala megye pecsétje és címere 1550-2010 - Zalai gyűjtemény 69. (Zalaegerszeg, 2011)

I. Zala vármegye pecsétje és címere 1550-1836

vagy ládában tartsák, és onnan csak akkor vegyék ki, amikor a törvényszék tartása alkalmával meg kell pecsételni a vármegye valamely kiadmányát.4 5

E törvény keletkezésének hátterét is megvilágítja a vármegyék címeradományainak mintájául szolgáló — az ilyen típusú adománylevél általános formuláját tartalmazó - oklevél, amelyet I. Ferdinánd király a törvény szentesítése előtti napon, 1550. február 12-én állított ki Pozsonyban.3 A vármegyék címerhasználata szempontjából alapvető fontosságú forrás szerint a Pozsonyban ülésező országgyűlés résztvevői a királyhoz fordultak, hogy kegyeskedjék „minden egyes megyének címert és jelvényeket, ezen kívül egyedi pecsétet kegyelmesen adományozni, amelyeket egyrészt minden vármegye mindenféle oklevelei megpecsételésénél [...], másrészt az ellenség elleni hadi cselekményeknél, továbbá követségekben és más feladatokban jelvényként használhasson [...].

Mi pedig — fogalmaz az uralkodó nevében az oklevél - Magyar Királyságunk minden rendű és rangú hívének ezen kérését megfontolva nemcsak hozzájárulunk, hanem az alábbi módon címert és pecsétet engedélyezünk a megyéknek, tudniillik pajzsot, ami jelen oklevelünk felső részén színesen, a festő művészetével meg van festve, királyi kegyelmünkből adunk és adományozunk, meghagyva, hogy a pecsét megőrzéséről és őrizetéről mindig gondoskodni kell.” Ezek után az 1550. évi 62. törvénycikkben előírt pecsét tárolási és használati követelményeket ismételte meg az oklevél, majd kinyilatkoztatta, hogy „a vármegye a következőkben az ilyen jelvényekkel és címerekkel ne csak a különböző jogügyletekről szóló oklevelek megpecsételésénél élhessen [...], hanem azokat minden részleges vagy teljes követségnél és hadi cselekménynél Magyar Királyságunk területén, ahányszor szükséges lesz az ellenség elleni harc, minden időben jelvényen vagy zászlón használhassa.”6

4Magyar törvénytár. 1526-1608. évi törvényczikkek. Bp., 1899. 291. p., vö. Bertényi Iván 1983. 91-92. p., Bertényi Iván 1993. 87. p., Csáky Imre 1995. 72. p., Halász Imre 2000. 349. p., Nyulásziné dr. Straub Éva 2001. 166. p., Bertényi Iván 2003. 82. p.

5Libri Regii. Királyi Könyvek 1527-1918. DVD-ROM. Bp., 2006. (Királyi Könyvek 2. köt. 452-453. p. Forma Armorum Comitatuu[m] in Regno Hungáriáé existenjtium]. Vö. Nyulászi- né dr. Straub Éva 2001. 166. p.) Korábbi, tartalmi fordítása: Hattyuffy Dezső: A hazai vármegyék és városok czímerei. In: Erdélyi Muzeum. VIII. évf. 1881. 1. sz. 10-12. p. A törvény végrehajtási rendelkezéseként értelmezett oklevél egyes részleteinek fordítását idézi: Vitek Gábor 2009. 12., 90-91. p.

6 Az oklevelet — és a későbbi latin nyelvű megyei közgyűlési jegyzőkönyvi részleteket — Bükéi Irén főlevéltáros fordította, amiért Neki ezúton is köszönetét mondok!

10