A muraközi uradalom gazdasága és társadalma a 17-18. században - Zalai gyűjtemény 68. (Zalaegerszeg, 2010)

Bevezető

dalom gazdálkodására, népességének életére vonatkoznak, lehetővé teszik a lakosság sorsának, az életmódjukban, földesurukhoz való viszonyukban beállott esetleges változásoknak a nyomon követését. Ezek elsősorban urbáriumok, ösz- szeírások, becsük. A feltáró munka során kigyűjtésre kerültek azok a jogbiztosító iratok: privilégiumok, adománylevelek, zálogszerződések, adásvételi iratok, a családok egyes tagjai, ágai közötti megegyezések, valamint a földesúr és alattvalói közötti kapcsolat során keletkezett egyességek, panaszlevelek, peres iratok is, amelyek többnyire nem kerültek közlésre, adataik azonban beépültek a bevezető tanulmányokba. Az összegyűjtött források száma meghaladja a 150 tételt, a kiválasztottak szigorú mérlegelést követően kerültek publikálásra. Ezek egy része az uradalom egészére, mások egy-egy kisebb igazgatási egységre, mezővárosra, vagy falura vonatkoznak. Jelentős hányadot képviselnek a kamarai tisztviselők által összeállított becsük, összeírások és kimutatások, amelyek az uradalom értékét, jövedelmezőségét kívánták felmérni. Egy részük egy-egy év teljes úrbéres jövedelmeit összesíti, mások a méhtizedet, a kimért borokat, a robotnapok felosztását, vagy a terménytizedet írják össze. Reméljük, hogy e változatos forrásanyag kötetbe rendezve sokszínű és valós képet ad az uradalom életéről, felrajzolva annak időbeli változásait is. Sokféle összeírás van, hiszen leltárt, inventáriumot az élet és gazdaság legkülönbözőbb területein készíthet a gazda. A források forrásértékét emeli az a szakszerűség, amely a 17. századi Habsburg kamarákat jellemezte, még akkor is, ha jól tudott, hogy az összeírások egy része a korban úgy készült, hogy a leltárt felvevő komisszáriusok a korábbi inventáriumokat maguk elé vették, és többször csak kiigazították az azóta eltelt változásokkal.

Bár az összeírások nagy része az uradalom gazdasági potenciáljára vonatkozik, de több irat a Zrínyiek ingóságait veszi számba. Ilyen az a német nyelvű ösz- szeírás, amely Lobi Zsófia, Zrínyi Péter özvegyének főként ékszereit és ezüstneműit tartalmazza, vagy a Zrínyi Péter után maradt kincseket összeíró irat, amely a kor kivételesen értékes főúri fegyverei (damaszkuszi acélból készült szablyák, díszes török fegyverek és lószerszámok) között a Zrínyiek báni méltóságát jelképező báni buzogányt vagy jogart is felsorolja. Ezek az összeírások felvillantják a Zrínyiek legendás gazdagságát és azt a műkincsvagyont, amely a konfiskálás után egyrészt a Habsburgok kincstárában, másrészt aulikus főuraknak adományozva azok kincstárában tűnnek majd föl, legtöbbször azonban az utókor talán célzatosan is megfeledkezik arról, hogy ezek a magyarországi műgyűjtésben és kultúrtörténetben egykor külön fejezetet alkotó Zrínyiek tulajdonában volt. A források különleges értéke, hogy ugyanarról az uradalomról, sőt ugyanazokról a falvakról szólnak, de különböző időmetszetben, ami lehetővé teszi a népesség és társadalom vizsgálata mellett a gazdálkodásban bekövetkezett változások nyomon követését is. Több irat a falvak urbáriumát tartalmazza, amely a telkes job33