A muraközi uradalom gazdasága és társadalma a 17-18. században - Zalai gyűjtemény 68. (Zalaegerszeg, 2010)
Bevezető
meg a vitézlő renddel azonos vagy hasonló utat bejárt, privilégiumokkal rendelkező katonaparasztok sorsa, miként tagozódtak be a jobbágyi társadalomba. Míg a 17. századi összeírások egyértelműen a katonaparaszti állapotot mutatják, addig 1720-tól kezdődő iratokban ez a társadalmi réteg eltűnik, pontosabban nem katonaparasztként, hanem úrbéri kötelességekkel tartozó jobbágyként jelenik meg. Bizonyos előjogaik továbbélését mutatja az 1720. évi összeírás,35 ezek azonban az úrbérrendezés idejére már elenyésznek. N. Kiss István kutatásaiból tudjuk, hogy a 17. század első harmadára a Muraközi uradalom birtokterületének jelentős része szolgáló nemesek kezére került, akik a kapott földért cserébe katonai szolgálattal tartoztak. Az 1638-as birtokosztály a jobbágyok nevei mellett személyenként felsorolja az ún. summalista és beneplacentárius nemeseket (Summalistae, Beneplacentarii et libertini), akik részben nemes familiárisok és szervitorok voltak, részben olyanok, akik a nagybirtokosok engedélyével, kölcsön fejében, uradalmi földet szereztek. Az összeírás csak a vagyonukat sorolja fel, nincs utalás a katonai szolgálatukra, ellentétben a későbbi, 1670 után keletkezett összeírásokkal, amelyekben erről részletesen szó van. Tehát a summalisták nobiles possessionati, azaz jómódú nemesek voltak, akik az uradalomtól zálogba földet kaptak, nevük onnan származik, hogy a zálogbirtokért bizonyos mennyiségű summapénzt adtak, lényegében zálogbirtokosok voltak. Mivel katonáskodtak, az uradalmi hadszervezet gerincét alkották. Az ún. bene- placentáriusok ugyancsak nemesi származásúak voltak, akik szerényebb anyagi helyzetben voltak, kisebb birtokkal rendelkeztek, emellé az uradalomtól szolgálati birtokot kaptak, szolgáló nemeseknek is nevezték őket. A summalisták és beneplacentáriusok maguk is katonáskodtak, de magukon kívül katonákat is ki kellett állítaniuk, akik paraszti eredetűek voltak. Hasonlóan az ország más területén élő végvári katonákhoz, mentesültek a jobbágyi szolgáltatások vagy azok egy része alól, őket nevezzük katonaparasztoknak. Tulajdonképpen szabadparasztok lettek, akik telkük után katonai szolgálattal, és az állami és földesúri terhek egy részével tartoztak. A hadszervezetben a katonaparasztok jelentősége nőtt, jelentőségük meghaladta a nemes katonákét. A katonaparasztokat az uradalom emelte ki a jobbágysorból, ez által a szolgáltatások alól való mentesítésben elveszett a nemes katonák közvetítő szerepe. A summalisták kezén - amint azt a közölt források bizonyítják - nagy mennyiségű föld volt, sokuk 6 egész telek fölötti birtokkal rendelkezett, a kis birtokkal rendelkezők között (kevesebb, mint a summalisták fele) is egész telek fölötti volt az átlagos birtokméret. A beneplacentáriusok kisebb méretű, egy egész teleknél kisebb földbirtokkal rendelkeztek. Éppen ezért a beneplacentáriusok személyesen szolgáltak, a summalisták zöme maguk helyett huszárokat állított ki, jobbágyuk egy részét felszabadították, és 35 „Conscriptio dominii Csáktornya seu totius Insulae Muraköz, 1720." In: N. Kiss 1991. 367-581. 17
