Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)

Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Foki Ibolya: Nagykanizsa társadalmi-politikai életének fő vonásai a XVIII. századtól a XIX. század közepéig

kiépítésének, a szabályozott ügyvitelnek a keretei között pontos, lelkiismeretes munkát és nem utolsósorban szaktudást vártak el a hivatalnokoktól. A politikai megbízhatóság és a szaktudás mellett talán az erkölcsi feddhetetlenségre helyezték a legfőbb hangsúlyt. A bizalomépítésnek mint a rendszer lélektani stabilizáló erejének rendkívül fontos szerepet szántak. A helyi közigazgatásban mindenütt lehetőleg a lakosság bizalmát bíró egyéneket kívántak alkalmazni.76 A kormány felismerte, hogy a helyi közéletben tekintéllyel és befolyással rendelkező, de politikailag megbízható személyek közvetítésével kell megkísérelni az új kormányzati rendszer elfogadtatását. Ezért lett az állások betöltésénél az egyik fő szempont az erkölcsi feddhetetlenség. A megyei tisztségviselők kinevezése után hamarosan sor került a városi tisztikarok és községi elöljáróságok megalakítására. A tényleges lebonyolítás, a javaslatok megtétele a megye élén álló kormánybiztos, Bogyay Lajos feladata volt. Erre mindenütt egy ún. „előlegesen tartott tanácskozmány" után, 1849 végén - 1850 elején került sor. Arról, hogy ezeken a tanácskozásokon kik vettek részt, csak közvetett adatokat szolgáltatnak forrásaink. A megyefőnök a főszolgabíráknak az egyes helységekben az „éltesebbekkeli" megbeszélést ajánlotta: „meghallgatva a józan gondolkozású, tekintélyesebb, a helység bizalmát bíró egypár egyéneket, és azokkal tanácskozva" történjen az elöljáróságok megalakítása. Ezek tagjait javaslata szerint a „józanabb s kormányhűbb polgárok" közül kellett kiválasztani.77 Ez a városokban is hasonlóképpen történt, a különbség csak annyi volt, hogy ezekben Bogyay személyesen vette kézbe a rendezést.

A városi jogállás megítélésénél a fő szempont az volt, hogy rendelkezett-e korábban az illető település első folyamodású bírósággal. Ennek meglétét - mint utaltunk rá - már az 1848-as törvények is a városi funkció fontos kritériumának tekintették. Az első folyamodású bírói hatóság, vagyis a rendezett tanács működtetése differenciáltabb igazgatási szervezetet kívánt, ezért fenntartására csak a jobb anyagi adottságokkal bíró, fejlettebb mezővárosok voltak képesek. A tanács ezekben - ugyanúgy, mint Kanizsán - a polgárok kisebb értékekért folyó peres ügyeiben, személyes vitáiban, a kihágásokban stb. gyakorolt ítélkezési jogkört. (A felek meghallgatása, az ítélethozatal többnyire a bíró, néhány esküdt és a jegyző jelenlétében történt.) Nagykanizsa esetében ez egyáltalán nem merült fel kérdésként, hiszen tudjuk, hogy a városi tanács 1848-at megelőzően végig gyakorolta ítélkezési jogát, ahonnan a Batthyányak földesúri úriszékhez lehetett fellebbezni. (Megyénkben ezenkívül még négy város, Zalaegerszeg, Keszthely, Sümeg és Tapolca mondhatott magáénak hasonló jogosítványokat.)

Meg kell azonban jegyezni, hogy az új kormányzati rendszer - a korábbi jog- gyakorlatot részint átvéve - a közigazgatási szervezet legalsó szintjét képező te76 Minderről lásd: Ideigl. közig. rend. és utasítás 188., 190., 194. p.

^ZML Cs. Kir. Megyehat. Levelezési jegyzőkönyv 1849. nov. 14 - 1850. jan. 26. 327., 381 1/2 sz.;

ZML Cs. Kir. Megyehat. 1849/1850. XX. A 599. sz.

182