Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)

Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Foki Ibolya: Nagykanizsa társadalmi-politikai életének fő vonásai a XVIII. századtól a XIX. század közepéig

lepülések mindegyikét politikai igazgatási egységként kezelte, s egyöntetűen a „község" fogalmát alkalmazta rájuk. így a fejlettebb igazgatási szervezettel rendelkező, egykori szabad királyi városokat és a mezővárosokat, valamint az egyszerű falvakat is egyaránt „községinek tekintette. A „községi" jelző különböző összefüggésekben (községi vagyon, községi igazgatás, községi törvény stb.), ebben az értelemben jelent meg a hivatalos szóhasználatban.

Az 1850-es évek elején az említett városok közül Nagykanizsa népessége 10408, Zalaegerszegé 3485, Keszthelyé 3507, Tapolcáé 2974, Sümegé 3453 főt tett ki.78 Láthatjuk, hogy Kanizsa lakossága messze meghaladta a többiekét. A szaporodás főként az utóbbi évtizedekben volt számottevő. Bár a mezőgazdaságból élők létszáma is nőtt, mindinkább nyilvánvalóvá vált, hogy ez az ágazat a meglévő agrárszerkezet fennmaradásával egyre kevesebb gazdálkodó számára nyújthat megélhetési forrást. Ezért a hagyományos földművelő népesség mellett mind nagyobb jelentőségre tettek szert az egyéb jogállású és foglalkozású társadalmi rétegek. Az ipari és kereskedelmi tevékenységet folytatók ugyanúgy idesorolhatók, mint a különféle hivatali munkát végzők és más szolgáltatói feladatokat ellátók. Ezen társadalmi elemek száma a XVIII. század második felétől egyre inkább gyarapodott, a nagyarányú népességnövekedés elsősorban nekik volt köszönhető. Kiemelendő, hogy a nagy számban jelenlévő zsidóság jól kihasználta a város kedvező földrajzi fekvése folytán előálló kereskedelmi lehetőségeket. Elsősorban a marhakereskedelemben és terménykereskedelemben voltak érdekeltek, de számosán foglalkoztak a városi fogyasztás igényeit kielégítő, importtermékek árusításával is. Tevékenységük fő ágazatát azonban mindvégig a mezőgazdasági áruk begyűjtése, helyi eladása és közvetítése, valamint távolabbi piacokra szállítása képezte. Nagykanizsa Délnyugat-Dunántúl legforgalmasabb kereskedelmi helyszíneként kiterjedt piaci vonzáskörzettel rendelkezett. Tiszta vonzásterületének népességszámát tekintve a 7. helyen állt az ország városai között. Vásáraira Bécs- től Zágrábig rengeteg városból érkeztek kereskedők.79 A fizetett adó nagyságát vizsgálva egyértelműen bebizonyosodik, hogy a helyi társadalmon belül a kereskedők rétege alkotta a jobb anyagi pozíciókkal rendelkező népességcsoportot. A földművesek és kereskedők mellett a kézművesek tették ki a város lakosságának számszerűen nagyobb hányadát, csaknem 70 szakmában, számos iparág mesteremberét lehetett megtalálni. A város polgárosodott környezete új értékrendet, megváltozott igényeket teremtett, a sokféle iparos ennek kielégítésére

78 ZML Egyedi, vegyes iratok gyűjteménye. Kimutatása Zala megye újonnan rendezett 6 járásainak, ezekbeni városok, helységek és pusztáknak, a népesség, ezek nemei, vallása s nemzetisége kitételével; úgy az új tisztviselők névsorával. [1851 körül]

79 Vö. Bácskai 1993. 223-228. p.; Bencze Géza; Zala megye leírása a reformkorban két korabeli forrás alapján. Szerk. Degré Alajos - Bilkei Irén. Zalaegerszeg, 1986. (Zalai Gyűjtemény 23.) 132. p.

183