Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Emlékezés Simonffy Emilre - Gyimesi Endre: Búcsú Simonffy Emiltől
Gyimesi Endre: BÚCSÚ SIMONFFY EMILTŐL Tisztelt Egybegyűltek!' A kegyelet csendes főhajtásával álljuk körül e virágokkal övezett ravatalt. Együttérző részvéttel osztozunk a hozzátartozók mély gyászában, akik a drága férjet, keresztapát, a kedves rokont, a nagyszerű tanárt, a múltat értő módon faggató kutató levéltárost, a mindig segítőkész barátot siratják. Gyászol a nagyobb család is: Zalaegerszeg város közönsége, amely évtizedeken át tiszteletével, szeretetével övezte Dr. Simonffy Emil kandidátust, nemzedékek bölcs nevelőjét, kulturális, tudományos közéletünk meghatározó egyéniségét - Emil bátyánkat. Nem múlnak el, kik szívünkben élnek Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. Ők itt maradnak bennünk csöndesen még, Hiszen hazánk nekünk a végtelenség. Emlékük, mint lámpafény az estben, Ki tündököl és ragyog egyre szebben... Szemünkbe tükröződik tekintetük még S a boldog órák drága tiszta üdvét Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt... Simonffy Emil 1928. április 22-én született Debrecenben, nagyobb polgári család sarjaként. Mindig büszke volt famíliájára. A főmérnök, postatiszt édesapjára, aki a második világháború után megoldotta a magyar és szovjet telefonok összekapcsolását; Simonffy Tóth Ernőre, aki a világháború utáni béketárgyalások egyik kulcsfigurája volt. Családból hozta történelmi érdeklődését, s Debrecenben történelem-földrajz szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. Meghatározó élménye volt, hogy az egyetemen a máig legismertebb agrártörténész, Szabó István tanítványa lehetett. Pályáját szülővárosában középiskolai tanárként kezdte 1949-ben, majd radikálisan elszakadva a gyökerektől, 1951-ben Zalába került. Előbb Nagykanizsán tanított középiskolában, majd 1953-ban a zalaegerszegi tanítóképzőbe került. Végleg magához vonzotta a zalai táj. Külde' Elhangzott 2007. december 21-én Zalaegerszegen, Simonffy Emil temetésén. 40
