Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)

Közlemények Zalaegerszet történetéből - Farkas Csilla: Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap házépítési akciójának tervezete és megvalósulása Zalaegerszegen

Egészen az 1960-as évekig a külföldön élő Kovrig Béla egyetemi tanár, szociálpolitikus volt az egyetlen, aki kritikai szempontból próbálta meg összefoglalni az ONCSA működésének tanulságait. Arra a következtetésre jutott, hogy az ONCSA olyan rövid ideig működött („három felnőtt éve volt"), hogy felette szakszerű értékítéletet nem lehet mondani.85

A hallgatás eredményezte azokat a túlzó tévhiteket, amelyek a házépítéssel kapcsolatban születtek. Ezenkívül, mivel ONCSA telepek igen elszórtan épültek az országban, s egy-egy telep átlagosan 15-20 házból állt, a közvélemény nem volt tájékozott az épített házak hozzávetőleges számáról. Ehhez nem csak az el- szórtság, hanem a viszonylagos egyformaság, sőt, a területileg elkülönült fekvés is hozzájárult.86

Berey Katalin példának hozza 1979-ből húsz értelmiségi megkérdezését arról, hány ONCSA ház épülhetett véleményük szerint. Általában 50-70 ezer körülire becsülték a házak számát, holott valójában ennek töredéke készült el. Sajnos nem lehet pontos számot megállapítani, mert a háború utolsó éveiben, 1944 és 1945- ben épült telepek a központi kimutatásokban nem szerepelnek. így leginkább a bizonytalanság az, ami biztos. A zalaegerszegi „vasúti" ONCSA telep átadási ünnepségéről tudósító Szentiványi Jenő, a Pest szerzője örömét hangoztatta, mert a 39 felépült ház között volt egyben a 21 ezredik ONCSA ház is.87 Mai adataink szerint ez a szám akkor lehet helytálló, ha a házakba beleszámítjuk azokat is, amiket az Alap pénzén az 1941-es és 1942-es árvizek után újítottak föl. Ha az árvízi házakat nem számítjuk, Berey Katalin számításai szerint 12 ezerre tehető az ONCSA keretében épült házak száma.88

Ha a házépítéseket objektiven, kritikával vizsgáljuk, először is el kell szakadnunk attól a pátoszi, „új honfoglalás" metaforára építő propagandisztikus hangtól, ami a negyvenes években körülvette.

Mindenképpen pozitívumnak mondható, hogy a támogatások nem az egyén, hanem a családok érdekeit vették figyelembe. Mint azt már említettük, a társadalmi felemelkedés tekintetében is sikereket értek el, az ONCSA telepről származó gyerekek iskolázottak voltak. Körükben a csecsemőhalandóság is alacsony maradt, és gyakori volt a további gyermekek vállalása is. (Persze ebbe valószínűleg szerepet játszott az alacsonyabb törlesztés is.)

Negatívumként értékelhető, hogy háborús szituációban, egy totális hatalomra törekvő apparátus egybefonódása a szociálpolitikai szervezettel igen veszélyes, mert a hatalmi célok legitimációjának eszközévé válik.89 Az ONCSA gyakorlatá85 Berey 1981. 81. p.

86 Uo. 77. p.

87 Pest, 1943. november 29.

88 Berey 1981. 77. p.

89 Uo. 84. p.

403