Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Közlemények Zalaegerszet történetéből - Farkas Csilla: Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap házépítési akciójának tervezete és megvalósulása Zalaegerszegen
A következő típus már elhagyta a hálófülkés megoldást és 10 m2-es külön hálószobát tartalmazott. Ennek részben az volt az oka, hogy egyes vidékeken nem kedvelték a hálófülkés kialakítást. Ebben az esetben a lakószobát a tornác rovására kellett kibővíteni. Más esetekben a lakókonyha és a kamra területének növelése lett kívánatos.26 Ami mindenhol közös, az a ház hosszanti oldalán található tornác, a ház központjában lévő tűzhely és az utcára néző lakószobák. Lényeges különbségeket a városi munkásság számára készült házak terveiben láthatunk. Alapos megfontolás után ugyanis a városi, városszéli munkásházak típusait másképp határozták meg: ezeknél a népi építészet kánonjait szabadabban értelmezték. Gyakorivá vált az ikerházas kialakítás. A városi munkásság jobb kereseti viszonyai és magasabb szintű elvárásai más kialakítást követeltek meg. A tornác elvesztette jelentőségét, viszont az előtér és egy belső vécé elhelyezése szükségessé vált. Két alapterv készült, az egyik nagyobb szobával - melynek két vége hálófülkeként funkcionált. Ezt a típust ikerházként alakították ki, megnövelték a konyha alapterületét és mosdó-fürdő fülkét terveztek. A másikban egy kisebb 2 ágyas hálófülke elszeparáltan helyezkedett el a lakószobától, így azt akár albérletbe is ki lehetett adni, ha a család anyagi helyzete romlott. Mindkét típusban, emeletes ágyakkal számítva, legalább 8 fekvőhely volt. Érdekesség, hogy Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében eltértek a fent részletezett típustervektől, ide a megye mérnöke Imrényi Szabó Imre tervei alapján boltíves, tornácos házak épültek. A tervezők a munkálatokba a kedvezményezett családokat is be akarták vonni melléképületek, kutak és kerítések építésénél. A kezdeti évek tapasztalatai viszont azt mutatták, hogy a családok gyakran még a legszükségesebb melléképületet sem építették fel, illetve ahol megépítették, ott azok nemcsak esztétikai, hanem egészségügyi szempontból is kifogásolhatóak voltak (pl. az árnyékszék). Az ösz- szetákolt épületek a telep külső képét is rontották, amit már a tervezők sem nézhettek tétlenül. Éppen ezért melléképületek tervezésébe kezdtek, melyek kivitelezésénél a gazdaságosság, takarékosság volt a legfőbb szempont.27 A házak többsége korabeli mértékegységgel mérve 200 négyszögöles, azaz kb. 720 m2-es - helyenként nagyobb - telken épült. A házhelyet a vármegyei köz- igazgatás juttatta. Általánosságban kétféle módon szereztek területeket erre a célra, vagy zsidó tulajdonosok földjét sajátították ki, vagy valamelyik földbirtokos által felajánlott, mezőgazdasági művelésre kevésbé értékes földet parcelláztak fel. A kiválasztásnál ügyeltek arra is, hogy a terület ne legyen belvizes, az alföldi “Kádár 1943.143-145. p. 27 Kádár 1943.146. p. 385