Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Közlemények Zalaegerszet történetéből - Farkas Csilla: Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap házépítési akciójának tervezete és megvalósulása Zalaegerszegen
Foglalkozási megoszlás tekintetében a családok helyzetéről kapott kép megfelelt az előzetes várakozásoknak. Túlnyomó többségük mezőgazdasági foglalkozású volt, s hozzá kell tenni, hogy a mezőgazdasággal foglalkozók körében az átlagosnál jóval többen voltak sokgyermekesek. A „megélhetésben veszélyeztetett családok" között a szövetkezetek megkülönböztették a „juttatásra érdemes" családokat. Az anyagi helyzet elbírálása csak az egyik része volt a rászorultság megítélésének, illetve a „juttatásra érdemessé" nyilvánításnak. Ahogy az Alap 1942-ben kiadott ismertetőjében is olvasható: „...szegény ember hitelének becsület az alapja." A becsület értelmezésében a kor hivatalos értékrendjéhez igazodva a munka- szeretet, sőt, az állandó munkaviszony is szerepet játszott. „Nem szabad munka- nélküli segélyt adni, foglalkoztatni kell a családtagokat, hogy hozzájussanak az anyagi eszközökhöz, az önálló megélhetési lehetőségek megteremtéséhez." Gyakorlatban megvalósuló feltétel volt a magyarság, németes hangzású névvel kevés eséllyel pályázhattak. Ugyanígy sem zsidók, sem cigányok nem reménykedhettek kedvező elbírálásban. A támogatásra érdemes családok kiválasztására vonatkozó megfogalmazás 1943-ban már élesebb, mint az ONCSA eredetileg meghirdetett programnyilatkozata: „Az Alap azokat a családokat juttatja egzisztenciához, amelyek minőség szempontjából messze kiemelkednek, csupán anyagi eszközeik elégtelenek. [...] csak a legalább egy fokkal magasabb társadalmi osztályba emelhető, különösen tehetséges, dinamikus családok támogatását tűzte ki céljául."17 Juttatási esélyeik voltak a gazdaságilag és családilag is stabil, alacsonyan képzett „folyamatosan szegény" családoknak, illetve azoknak a családoknak, amelyeknek a hátrányos helyzete esetleg bizonyos deklasszálódás eredménye volt, de a későbbi felemelkedés reményében zártságukat, stabilitásukat megőrizték. A családi és gazdasági stabilitást, mint elsőrendű kiválasztási szempontot igazolja az a tény is, hogy a „rászoruló" és az „érdemes"családok foglalkozási megoszlása éppen abban tért el lényegesen egymástól, hogy az alkalmi munkákból élőknek kisebb, a közszolgálatban állóknak nagyobb esélyük volt a juttatások elnyerésére. Az ONCSA alapelvei közé tartozott az objektív elbírálás is. A juttatásra szorulók elbírálásánál minden személyes szempontot, kapcsolatot, rokonszenvet vagy ellenszenvet - elvileg - mellőzni kellett, s a kérelmet kizárólag az alapszabály korlátái között, a szociális gondozók és az erre a célra alakított helyi szervek véleményezte környezettanulmányi javaslat alapján kellett elbírálni. A kérelmek elbírálásánál a következő szempontokat vették - sorrendben - figyelembe: 17 Berey 1981. 32. p. 381
