Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Közlemények Zalaegerszet történetéből - Farkas Csilla: Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap házépítési akciójának tervezete és megvalósulása Zalaegerszegen
megszervezett családgondozói hálózat. Az Alap erőinek egyre nagyobb részét kötötte le saját alkalmazottainak segélyezése. A harcok során az építési szervezet, az ellenőrzés már gyakorlatilag nem működött, a félbe maradt építkezéseket sok helyütt maguk az új tulajdonosok fejezték be. A juttatásban részesített családok kiválasztásának alapelvei A Nép- és Családvédelmi Alap a következőképpen határozta meg a juttatásban részesíthetők körét: „építkezésre kölcsönt csak az kaphat, aki az ingatlant maga és családja kezeli, műveli vagy használja, ingóság csak annak juttatható, aki az ingóságot megfelelő szakértelemmel tudja kezelni és használni."14 A jogszabályok a családban élő négy ellátatlan gyermekben állapították meg a támogatás előfeltételét, igaz ennek ellenére pályáztak olyan is, akik ennek a szempontnak nem feleltek meg. A végrehajtást szabályozó rendelet kimondta, hogy munkanélküliek részére nem szabad az Alapból segélyeket nyújtani, tehát csak a népesség gazdaságilag aktivizálható részével szándékoztak foglalkozni. Az, hogy az Országos Nép- és Családvédelmi Alap szakítást jelentett a korábbi szegénygondozási módszerekkel, az elnevezésekre is kiterjedt. Tudatosan kerülték a „szegény" és az „ínséges" megjelölést, és helyettük mindig „megélhetésükben veszélyeztetett" családokról beszéltek. A veszélyeztetettség nem jelentett feltétlenül szegénységet. Az Alap a következőképpen írta körül a veszélyeztetettség fogalmát: „kölcsönök [...] a környezet- tanulmány szerint arra rászorult, erkölcsileg megbízható, józan életű, dolgozni szerető egyéneknek, illetve családoknak adhatók, ha a részesített és a vele közös háztartásban lévő családtagjai összes vagyonának értéke a juttatás idejében az ötezer pengőt nem haladja meg és havi jövedelme egyszáz pengőn alul marad. Saját háztartásban eltartott, vagyontalan, munka- és keresetképtelen, jövedelemmel nem rendelkező szülő, nagyszülő, továbbá teljesen árva tizennyolc éven aluli vagyontalan és jövedelem nélküli unoka egy-egy gyermeknek számít".15 A „megélhetésben veszélyeztetett" családok kijelölése népszámlálási adatokon és környezettanulmányokon alapult. Kezdetben az 1930-as népszámlálás adatait vették figyelembe. Már megindultak a házépítési és hitelakciók, amikor az 1941-es népszámlálás adatainak a felhasználásával igyekeztek megállapítani a sokgyermekes családok számát és valamilyen összképet alkotni a helyzetükről. Ezeknek az adatoknak a felhasználása csak szükségmegoldás lehetett. Az Alap további céljai között szerepelt az ún. szociális kataszter kidolgozása, amely a ké14 Czuczor László: Az Országos Nép és Családvédelmi Alap (ONCSA) szervezete és működése. Levéltári Szemle XXXII./l., 1982 49. p. 15 200/1941. B.M. rendelet. 379
