Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)

Emlékezés Simonffy Emilre - Csomor Erzsébet: Simonffy Emil a levéltáros és levéltár-igazgató

Bizottságot. Az évfordulós ünnepségsorozat munkálataiban a zalai tudományos élet jelentős személyiségei vettek részt: Kerecsényi Edit, Degré Alajos, Szentmi- hályi Imre, Simonffy Emil és mások. A kiállítás forgatókönyve tizenhét tematikus egységből állt, Emil bácsi az 1945 és 1965 közötti húsz év gazdasági fejlődésének bemutatását dolgozta ki. A kiállítást „Szabad életünk húsz éve" címmel Kiss Gyula nyitotta meg a Göcseji Múzeumban 1965. április 2-án.

A fiatal kutatóra a tudományos és rendezési munkák mellett iratbegyűjtési feladatok is vártak. Tavasztól őszig - akkor még autóbusszal, vonattal - járta a megyét; a nagykanizsai, lenti és zalaegerszegi járásokban felmérte az irattárak állapotát, a levéltárérett iratok mennyiségét.

Kinevezése után másfél évvel, 1966 júliusában felmerült, hogy Simonffy Emil a zalaegerszegi levéltárból Esztergomba távozik. Ennek oka Kis Gyulának, a Zala Megyei Tanács elnökhelyettesének Simonffy Emillel szembeni személyes ellenszenvében keresendő, aminek magyarázatához ismernünk kell az 1956-os zalaegerszegi eseményeket. 1956. október 29-én megalakult a Pedagógus Forradalmi Tanács, melynek megyei elnökségébe Simonffy Emilt is beválasztották. A forradalom napjaiban ez a testület vette át a Megyei Tanács Oktatási Osztályának irányítását. Kiss Gyula, az osztály akkori vezetője - annak ellenére, hogy a forradalom napjaiban nem tartózkodott Zalaegerszegen - leváltásként élte meg az októberi döntést, amit attól kezdve Simonffy Emilnek nem tudott megbocsátani. Ezért igyekezett olyan helyzetbe hozni, hogy kényszerítse a város elhagyására. Degré Alajos - aki szerette volna megtartani történész kollégáját - nem volt túl hízelgő véleménnyel a Művelődési Osztály vezetőjéről: „Kiss Gyula pedig kulturális ügyekben, a megyében korlátlan hatalom. A megyei tanács dogozóinak is, a pártbizottságon is az ő véleménye a döntő. Azok, akik más úton próbáltak járni, lassanként elkerültek onnan."3 Többszöri levélváltást követően a Levéltári Osztály vezetője javaslatára Simonffy Emil maradt Zalaegerszegen. „Ilyen személyi antipátiák a Levéltári Osztályt nem befolyásolják az emberek megítélésében"4 - indokolta meg Szedő Antal döntését. A felkészült kutatóra szüksége volt a szakmának.

Simonffy Emil tehát folytatta levéltárosi munkáját, amiről az 1967. november 7-i jutalmazások kapcsán a levéltár igazgatója is elismerőleg nyilatkozott: „Tisztelettel javaslom Simonffy Emil levéltáros jutalmazását. Simonffy Emil kiváló képzettségű, a problémákat igen világosan látó dolgozó. A folyó évben is eredményes tudományos munkát végzett, néhány kisebb cikke a Levéltári Szemlében is szerepelt.5 Eredményesen folytatta a tsz-ek irattárának felmérését, hasznos tanácsokat dolgozott ki a tsz-ek iratkeze3ZML VIII. 704. Levéltári irattár 2/1966. Bizalmas iratok.

4 ZML VIII. 704. Levéltári irattár 3/1966. Bizalmas iratok.

5 Zala megyei úrbéri földkönyvek In: Levéltári Szemle 1966. Adatfeltáró munka a zalaegerszegi polgármesteri hivatal 1945. évi irataiban. In: Levéltári Szemle 1966. A birtokrendezési perek iratainak rendezéséről. In: Levéltári Szemle 1967.

37