Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Emlékezés Simonffy Emilre - Csomor Erzsébet: Simonffy Emil a levéltáros és levéltár-igazgató
lésére és kivívta az 1959 előtti tsz iratok begyűjtését. A beküldött tsz iratokat maga rendezte és selejtezte. Tapasztalatait «A mezőgazdasági termelőszövetkezetek iratai» című cikkében, a Levéltári Szemlében tette közzé (1967). Mintaszerűen halad a Bach-kori provizórium kori főszolgabírói iratok rendezésével, ami igen nehéz munkát jelent, annál is inkább, mert az iratok jelentékeny része ömlesztett állapotban van."6 1972-ben újabb fordulat következett be Simonffy Emil életében, vezetőnek hívták az egyik szomszédos megye levéltárának az élére. Zala akkori művelődési vezetői azonban szerették volna Zalában tartani a jó szakembert, ezért kompromisszumos megoldás született. Degré Alajos - aki maga nem akarta és a megyei vezetés sem tervezte, hogy nyugdíjba menjen - tudományos főmunkatársi kinevezést kapott, egyúttal az akkor induló Zalai Gyűjtemény szerkesztője lett. Simonffy Emil pedig hat év tudományos munkatársként eltöltött időszak után átvette a Zala Megyei Levéltár vezetését. 1973. január 1-jén nevezték ki igazgatónak az akkor tíz főből álló közgyűjtemény élére. Élete termékeny korszakát élte. Szabó István történész professzor tanítványaként agrártörténeti, gazdaságtörténeti témájú publikációi jelentek meg tudományos szaklapokban. 1981-ban újabb tudományos fokozatot szerzett. Több évtizedes kutatás eredményeként megvédte kandidátusi disszertációját „A polgári földtulajdon kialakulása és birtokmegoszlás a Délnyugat-Dunántúlon" címmel.7 A zalai honismereti, helytörténeti munkának is aktív részese volt. Tudományos munkatársként, majd később igazgatóként 1967 és 1978 között több külföldi tanulmányúton vett részt. 1967. november 11-től november 27-ig Olaszországban, november 27-től december 29-ig pedig jugoszláviai levéltárakban - Ljubljanában, Mariborban, Varasdon és Zágrábban - végzett kutatást. Olaszországban a területi levéltárak közül a Római, a Nápolyi és a Milánói Állami Levéltárakat kereste fel, de kutatott a nagy olasz városok magánlevéltáraiban is. Tanulmányútja végén jelentést készített az olasz levéltárügyről, az ottani intézmények feladatáról, felszereltségéről (restauráló műhely, fotólabor), iratkezeléséről, iratvédelméről. Ugyancsak beszámolót készített a jugoszláviai levéltárakban fellelhető, magyar vonatkozású levéltári anyagról is. 1975. október 13-27. között magyar-norvég kulturális csereprogram keretében ösztöndíjasként két hetet töltött Norvégiában. Kutatásokat végzett az Oslói Nemzeti Levéltárban, és meglátogatott két fontos területi levéltári központot Bergent és Trondheimet, ahol a levéltári hálózat felépüléséről, szervezetéről, jogszabályokról, a levéltári anyag feldolgozásáról, tudományos és közművelődési tevékenységről, tudományszervezésről, levéltárak és más gyűjtemények kapcsolatáról szerzett tapasztalatokat. 6ZML VIII. 704. Levéltári irattár 1/1967. Bizalmas iratok. 7 Doktori disszertációját 1958-ban védte meg „Úrbéri birtokrendezések Zala megyében a jobbágyfelszabadítás után" címmel. 38
