Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Közlemények Zalaegerszet történetéből - Csomor Erzsébet: "Szegények mindig lesznek köztetek..." A zalaegerszegi Ispita első másfél évszázada
csigahajtók 18 krajcár/nap fizetségért dolgoztak. A téglahordók 1000 db téglát 16 forintért szállítottak a városba. Az inasok, napszámosok 12, a tetőács 18 krajcárért dolgozott naponta. A tetőszerkezetet a szilvágyi és zelefai erdők fáiból ácsolták. A mészégetőknek 30-40 krajcár/nap, a mészoltáshoz szükséges víz hordásáért fordulónként 7 krajcár járt. Ugyanennyit kaptak a fövenyhordók is. Négy év múlva, 1804-re felépült a földszintes téglaépület, de még kb. két évig folytak a belső munkálatok: lakatosok, asztalosok, fazekasok, üvegesek végezték a különböző szakipari munkákat. Vámos János egerszegi fazekas szép mázas, kupás, csipkés csempéből rakott kályhát a „hátulsó szobába". Az ablakokat Pri- minger Jakab üvegezte. Leiszmüller György végezte az asztalosmunkát, és az ő nevével találkozunk szinte minden olyan esetben is, amikor elszámolást olvasunk az ispitabeli koldusok, illetve a háziszegények földi maradványai számára készített koporsók ügyében. A lakatosmunkákat, így az ajtó- és ablakpántokat, tokokat Mild Mihály egerszegi német lakatosmester készítette. Az ispitaház ajtajának faragott szárkövei egy keszthelyi kőfaragó műhelyéből kerültek ki. Az épület két szobából állt,16 udvar és veteményes kert is tartozott hozzá. Regulája nem maradt fenn, de az egykorú iratokból tudjuk, hogy a lakók részt vettek szentmisén és napi ájtatosságon, közös rózsafüzér imádságon, amit a végrendelkezők lelki üdvükért kértek támogatásuk fejében. Az Ispitában kápolnát is kialakítottak, melynek építését szintén az egykorú iratok segítségével kísérhetjük végig. A torony német ácslegények munkáját dicséri, akik Nagykanizsáról hozott 56 szál deszkából ácsolták meg a faszerkezetet. 1804. júniusában kezdték a munkát, és három hónap múlva, augusztus végén már be is fejezték. Az ácsmester 57 krajcáros napidíjért, segítőik a napszámosok, culágerek, csigahajtók változó napidíjért, 8-20 krajcárért dolgoztak. Ősszel elkészült a toronysisak bádogozása17 is, amit szombathelyi18 német bádogosmester födött be, 300 forintért. A négyszögletes toronyoszlop egy-egy oldalán óra mutatta az idő múlását. A négy óratábla kivágásáért az egerszegi képírónak 2 forintot fizettek. 1805 márciusában a gráci harangöntő műhelyéből érkezett két harang, a felhúzáshoz szükséges kötelet szombathelyi kötéljártónál vásárolták meg. A kápolna grádicsait az Alsóerdő és a zelefai erdő fáiból faragták. 1806-ban befejeződtek a belső munkálatok, ekkor készültek el a belső festéssel, és elkészült a káplán lakása is. Egersze- gen a plébános mellett két káplán gondoskodott a lelkekről, egyikük az Ispitában lakott, és naponta mutatott be szentmisét, a másik káplán a börtön kápolnájában 16ZML Zalaegerszeg város régi levéltára No. 776. Jegyzőkönyv 1881. április 9. 468 p. 17Uo. No. 227. Kovács István városbíró számadása 1803/1804. 18Slaiffer Mihály és Szőlőssy Károly esküdtek útiszámláiból megismerjük az útvonalat is: „föl menet Körmenden 54 xr, Kis Unyomba 33xr, Szombathelyre 1 forint 7 xr, vissza jövet Körmenden 2 forint 554xr, Hadászba 23 xr." Két nap alatt fordultak meg, erre az időre 1 forint napidíjat kaptak. Az út ösz- szesen 6 forint 51 krajcárba került, ehhez jött még a Punka Ádám városi kocsis fizetése, aki a fuvarért 24 krajcár fizetséget kapott. 345
