Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Közlemények Zalaegerszet történetéből - Csomor Erzsébet: "Szegények mindig lesznek köztetek..." A zalaegerszegi Ispita első másfél évszázada
számára, ami majd az egész szétosztását követően maradni fog. A végrendeletekből annyi mindenképp megállapítható, hogy a korabeli gondolkodásmódban a lelki üdvösség eléréséhez fontos volt a szegények segítése. Az egerszegi Ispita, - amelynek épülete máig megőrződött - Pintér Máté71790. évi hagyatékából, a város, és a megye segítségével épült fel. A testamentum úgy szólt, hogy a számtartó Zalaegerszeg városában és a határában található összes ingó és ingatlan javait a város árverésen adja el, s a vagyon kétharmadát az ispita (aggápolda-ház) épületére, egyharmadát pedig arra fordítsa, hogy a Plébánia- templomban minden ünnepen és vasárnapon, alkalmas muzsikusok félfogadásával Isten nagyobb dicsőségére zene szolgáltassák; ezzel Pintér Máté tulajdonképpen egyházzenére is alapítványt tett.8 Az újonnan felépülő Ispitaház anyagi hátterét azonban nemcsak az ellicitált hagyatéknak köszönhetjük, hanem a kezdeményezést támogatta város és a megye is. Nagyban hozzájárultak a zalaegerszegi céhek, így a váltómíves, takács, csizmadia, és a bognár, szíjártó, kovács egyesült céh, valamint a városi lakosok egyéni jótékonykodása, akik végrendeleteikben meghatározott feltétellel (élelemre, ruhára) kisebb-nagyobb pénzösszeget hagytak a gondozottak számára, és saját lelki üdvükre mondandó imádságokra. Az Ispita úgynevezett mássáját büntetéspénzek is gyarapították: például 1807. augusztus 14-én Gratzl Imre csizmadia mester panaszt tett a városbírónál, hogy Pintér János irigye őt szidalmazta és „huncfutolta"; ezért Pintér Jánosnak 3 forint bírságpénzt kellett fizetnie a koldusok támogatására.9 Az ilyen és ehhez hasonló bevételek mellett például a tilosban legeltetésért és „bizonyos helytelen tettekért" kirótt büntetéspénzek is a jótékony kasszába folytak be. A zalaegerszegi Ispita elsősorban szegényház volt, fedelet adott a hajléktalan koldusoknak, szállást, menedéket nyújtott a szegényeknek, alamizsnát a támasz nélküli zalaegerszegi lakosoknak. De tekinthetjük egyúttal betegápoló intézetnek is, hiszen az itt élő személyek vélhetően gyakran betegek is lehettek, akik gondos ápolásra szorultak, közülük többen itt haltak meg. Pintér Máté hagyatékának felszámolása 1792-ben fejeződött be, s 3809 forint jutott az ispita számára.10 Az adományozó lakóháza 408 forintos áron kelt el, ezt az összeget azonban a püspök magához vette és „sem a testans massához, le nem teszi, sem interessét nem fizeti, nem tudjuk, mit akar vele az Méltóságos uraság" - olvashatjuk a városiak 1793. évi panaszlevelében.11 Az épület telkét a kvártély7 Pintér Máté (1737-1790) 1774-től uradalmi számtartó volt Zalaegerszegen. Zalai életrajzi kislexikon 3. javított, bővített kiadás. Zalaegerszeg, 2005. 220 p. 8 Pintér Máté személyes holmiját is felleltározták és licitáláson eladták. A tulajdonát képező Corpus Iurist a város vette meg. 9ZML Zalaegerszeg város régi levéltára Protocollum No. 736/2.1806-1807. 29 p. 10ZML Zalaegerszeg város régi levéltára No. 798. ” Uo. No. 89. 343
