Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Erős Krisztina: "Törvényen kívül helyezve". A kitelepítések története Zala megyében 1950-1953
Az amnesztia rendeletnek jelentős hatásai voltak azokban a községekben, ahonnét a kitelepítések történtek: „A déli határ mellett tapasztalható olyan jelenség, hogy akiknek hozzátartozójuk van kitelepítve a rendeletet általában helyeslik, azonban a rendeletnél hiányolják, hogy a kitelepítettek nem mehetnek vissza régi lakóhelyükre."100 A rendeletnek volt negatív visszhangja is, főleg azok körében, akik valamilyen módon részt vettek a kitelepítések lebonyolításában. Féltek ugyanis, hogy az internáltak hazatérve esetleg bosszút állnak rajtuk. Maga a rendelet kihirdetése illetve Nagy Imre beszéde után sokan az egész rendszer megváltozását várták: „Tapasztalható olyan jelenség is, hogy a kulákok a rendelettel kapcsolatosan háborús hangulatot akarnak kelteni, különböző formákban, „rendszer változással" kapcsolatos rémhíreket terjesztenek."101 1953 után a retorziók ugyan nagyrészt megszűntek, de a politikai előítéleteket nem lehetett egy csapásra felszámolni. Ezt jelezte Rákosi elhíresült mondata is: ,,«A kulák kulák marad listával vagy lista nélkül.» A kulákság korlátozásának és elszigetelésének politikájáról tehát továbbra sem mondtak le, így a lista megszüntetése és a megbélyegzés következményeinek eltűnése időben nem esett egybe. E réteg diszkriminálása majd csak a Kádár-korszakban szűnt meg fokozatosan."102 Az internálótáborok felszámolását követően egyáltalán nem esett szó arról, hogy a jogtalanul elítélt személyeket bármilyen módon kárpótolni kívánták volna, az őket ért jogsértés miatt. 1953 után mégis megnövekedtek a kártérítési kérelmek. A volt internáltak legtöbbször a lakóhelyükre való visszaköltözést és régi ingatlanjaik visszaadását kérték. Azonban az Igazságügy-minisztérium arra utasította a bíróságokat, hogy minden ún. visszaigénylési perben utasítsák el a keresetet, s intézkedtek arról is, hogy az ügyvédi kamarák tiltsák el az ügyvédeket az ilyen igények érvényesítésétől, illetve fegyelmi úton járjanak el azokkal az ügyvédekkel szemben, akik ilyen ügyeket vállaltak. A kártérítési kérelmeket többnyire csak 1956 után, a határsáv megszüntetése után, teljesítették. Jellemző az is, hogy a kérvényeket írók azokhoz a helyi hatóságokhoz címezték leveleiket, akik korábban segédkeztek a kitelepítések lebonyolításában. A levéltári források között találkoztam egy olyan kérelemmel, amit magának Rákosi elvtársnak címeztek. Természetesen az ilyen és ehhez hasonló levelek soha nem kerültek a Párt vezetőjének kezébe, ezeket a külön erre szakosodott hivatal intézte. íme egy részlet a levélből: „Ismét kéréssel fordulok az Elvtárshoz. Bízom abban, hogy kérésem nem utasítja vissza. Házamat amelyből kitelepítettek még a mái napig sem kaptam vissza. Az egyik szobát a Párt a másikat a DISZ vette 100ZML MDP Zala M. ir. 1. fcs., 57. f„ 80. ő.e. 1953. július 27. (73. számozott lap). 101 ZML MDP Zala M. ir. 1. fcs. 57. fond 80. ő. e. 1953. július 27. (73. számozott lap). 102 Varga Zsuzsanna: A gazdagparasztság tönkretétele, kitelepítése. História 2006/4.17. p. 311
