Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)

Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Erős Krisztina: "Törvényen kívül helyezve". A kitelepítések története Zala megyében 1950-1953

tetésre ítélték. A 2 évet meg nem haladó börtönbüntetésre ítélt politikai foglyok közkegyelemben részesültek. Az internálótáborokat feloszlatták. Bár a kitelepítettek nem térhettek vissza régi lakóhelyükre, de elhagyhatták a mesterségesen számukra kijelölt zárt táborokat. Az ezzel kapcsolatos első intézkedés már 1953 júliusában megjelent:

„Az Alkotmányban foglalt alapelvek megvalósítása, valamint a törvényesség fokozatos érvényesítése érdekében a minisztertanács az alábbiakat határozza:

1. A rendőrhatósági őrizet alá helyezés (internálás) intézménye megszűnik és erre vonatkozó jogszabályok hatályukat vesztik.

2. A Minisztertanács utasítja a belügyminisztert, hogy a rendőrhatósági őrizet alá helyezéseket legkésőbb az 1953. évi október hó 31. napjáig oldja fel és az internálótáborokat szüntesse meg.

3. A Minisztertanács utasítja a belügyminisztert, hogy a jelen minisztertanácsi határozat kihirdetéséig elrendelt kitiltásokat (kitelepítéseket) ugyancsak október hó 31. napjáig oldja fel.

4. Ez a határozat nem érinti az egyes városokban (községekben) való letelepedés engedélyhez kötéséről szóló jogszabályok hatályát. Az egyes városokban (községekben) való letelepedés engedélyhez kötéséről szóló jogszabályok azokra is alkalmazandók, akikkel szemben a kitiltást a jelen határozat értelmében fel kell oldani."95

A hortobágyi zárt táborok felszámolására bizottságokat hoztak létre, melyek munkájukat 1953. augusztus 3-án kezdték meg. A közkegyelemről szóló rendelkezések végrehajtása kapcsán mindig külön kezelték a „hortobágyiak" ügyét.

Bár a rendelet már júliusban megszületett, a táborok feloszlatásának megkezdésére őszig nem került sor. Ennek hátterében egyértelmű ok állt: a hortobágyi állami gazdaságok területén tavasszal elvetett növényeket, a nyár folyamán kellett betakarítani. Ezért szükség volt a munkaerő ott tartására, ugyanis a gazdaságok az aratási munkákra csak nehezen tudtak volna „szabad" embereket szerződtetni.

A legtöbb táborban értesültek a várható fejleményekről. Sok helyen a légkör demokratizálásának első jele az volt, hogy rádiókészülékeken hallgathatták Nagy Imre beszédét, vagyis a kitelepítettek tudomást szerezhettek arról, hogy hamarosan szabadulni fognak.

A táborok feloszlatását nem egyszerre, hanem fokozatosan hajtották végre. Először csak az öregeket, betegeket (vagyis a munkaképteleneket) és a kisgyermekes családokat engedték szabadon. Azt, hogy mikor kire kerül sor, azt nem tudták előre. Általában hetente egy csoportot engedtek el. A táborokban erre meg951034/1953 (VII. 26) számú minisztertanácsi határozat a rendőrhatósági őrizet alá helyezés (internálás) intézményének megszüntetéséről, valamint a kitiltások feloldásáról In: Törvények és rendeletek hivatalos gyűjteménye. Budapest, 1953.

309