Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Erős Krisztina: "Törvényen kívül helyezve". A kitelepítések története Zala megyében 1950-1953
den tábor rendjére egy-egy őrsparancsnok vigyázott. Ő utasította az alá tartozó rendőröket, akik rendszerint közlegényi vagy tisztes rangúak voltak. Az őrsparancsnokon kívül táboronként általában 8 fő volt az őrs létszáma. Az 1952-es újabb áttelepítések miatt a rendőrök számát is megnövelték, a második legnagyobb táborban például 24-re. A rendőrök munkáját belügyminisztériumi szabályok írták elő, amiket „különleges utasításnak" neveztek. Az őrsök Hajdú-Biharban szervezetileg közvetlenül a megyei rendőrkapitánysághoz, míg Szolnok megyében az illetékes járási rendőrkapitánysághoz tartoznak. A „K" őrsök feladata a kitelepítettek és azok közbiztonságának őrzése, ellenőrzése, bűncselekmények felderítése, a telepesekre vonatkozó szabályok betartatása mind a táborokon belül, mind kívül. A táborok fegyelméről is folyamatosan értesítették a vezetők a Belügyminisztériumot. Az 1950 és 1953 közötti, táborok működési ideje alatt, nem túl gyakran de azért előfordultak szökések: „1952 nyarán történt. Három férfi szökést tervezett, Budapestre akartak menni, munkát keresni. Köztük volt a férjem is. Éjszaka szöktek meg, akkor már csak három-négy naponta volt szigorúbb rendőri ellenőrzés. Végül Érden kötöttek ki, egy faipari telepen. Nekem volt egy dunapentelei barátnőm. Mi is elhatároztuk, hogy Budapestre megyünk, hogy több pénzt kereshessünk. A szökésünk sikerült. Én a Bazilikánál egy cukrászdában kaptam munkát, természetesen nem mondtam meg, hogy honnan jöttem. Körülbelül öt napot dolgoztam ott, amikor a főnökömet behívatták a rendőrségre. O nem tudott mit mondani rólam és mikor visszaért kérdőre vont. Mindent elmondtam neki és ő meg is értette. A kapitányságon nekem is jelenésem volt. Ott sem tagadtam semmit, nem is lett volna értelme. A főnököm küldött be nekem a fogházba háromszor 100 forintot. Végül is visszavittek."84 A megérkezés után az internáltaknak le kellett adni minden hivatalos iratukat, személy azonosságát igazoló okmányokat, rendőrségi bejelentőt. Sok helyen az őrs előtt elhelyezett lavórba vagy csak egy kupacba kellett ledobálni azokat. Senkinél semmilyen okmány, személyiségét igazoló irat nem maradhatott. Többektől még az iskolai, érettségi bizonyítványokat, anyakönyvi kivonatokat is elvették. A rendőri hatóságok azonban a Hortobágyon és más táborokban tartózkodókat nem jelentették be. Jogilag az ottlétük alatt törvényen kívül éltek, nem voltak nyilvántartva sehol sem. Hivatalosan csak 1953 őszén jelentették be őket a gazdaságokba, mint állandó lakhelyre, akkor, amikor már megtörtént a szabadon bocsátás. A táborok szabályai szerint minden 14. életévét betöltött gyereknek vagy felnőttnek dolgoznia kellett. Kivételt csak a nagyon betegek és a munkaképtelen öregek jelentettek. A fiatalabbakat és a férfiakat többnyire nehezebb fizikai, míg a 84 Idézet a G. Ferencnével készült interjúból. 301
