Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)

Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Erős Krisztina: "Törvényen kívül helyezve". A kitelepítések története Zala megyében 1950-1953

nőket inkább könnyebb munkára osztották be. A gazdaságok 20-50 fős brigádokat szerveztek, melyeket lovas rendőr kísért. A munkaterületek általában a táboroktól több kilométerre feküdtek. Nem volt ritka az sem, hogy egy nap 10-15 kilométert gyalogoltak. Néhány helyen ennél még messzebb is akadtak munkák, például a tiszaszentimrei táborban, ahol a téli munkát csak 30-40 kilométerre a tábortól tudták biztosítani. Ide hetente szállították a munkásokat, hét közben pedig a munkaadó gondoskodott a szállásról: „1951 decemberében a Karcagtilal- masi Állami Gazdasághoz kértek telepeseket, mert akkor így hívtak minket, répaszedésre. Ugyanis a civil alkalmazottak nem vállalták, mert a föld befagyott. Mi azonban csákánnyal, ásóval egy tisztes mennyiséget ki tudtunk szedni. Ezért a munkáért rendes élelmet is kaptunk ott, a gazdaság konyháján. A 40 hónapi kitelepítés időszaka alatt ott kaptunk valódi tejeskávét, annak az ízére még ma is emlékszem."85

A táborokban élők sokat szenvedtek a rossz és hiányos élelmezés miatt. Viszonylag hosszabb időre elegendő élelmiszert csak kevesen tudtak magukkal hozni, főleg a földműveléssel vagy állattenyésztéssel foglalkozók. De ők is csak jobbára némi lisztet, sonkát, zsírt esetleg kenyeret tudtak a nagy sietségben ösz- szepakolni. A megérkezés után a táborok élelmezéséről az állam gondoskodott, de természetesen nyomatékosan figyelmeztették az érintetteket, hogy a reggelik és ebédek árát levonják a keresetükből. Az ételeket a felállított közös konyhán készítették el. A szakácsokat a telepesek közül választották ki. Több helyen gondot okozott a hidegebb idők beköszöntével, hogy a szabad ég alatt főztek. A közös konyhán előállított ételek azonban nem voltak táplálóak, finomnak meg aztán végképp nem lehetett nevezni őket. Reggelire és vacsorára a legtöbb táborban fekete kávét adtak, ami többnyire cikóriából készült fekete színű meleg víz volt. Ebédre valamilyen főzelékfélét, kását vagy a napi kenyéradagot: „A szüleim nagyon szenvedtek a rossz koszt miatt. Ha jól emlékszem 17 dekás kenyéradag járt mindenkinek. Nagyon sok kulák volt köztünk, akik füstölt disznókkal, zsíros bö- dönökkel jöttek, de abból soha senki semmit nem látott. Azokat a megérkezés után rögtön lefoglalták. Elvették tőlünk is a világvevő rádiónkat, a kerékpárokat és a perzsaszőnyeget is. A reggeli mindig és minden nap fekete kávé volt. Hatunknak nem adtak másfél litert. Emlékszem egy öhön nevű ételre, ami tarhonyából, krumpliból és avas szalonnából állt, az valami katasztrófa volt. Szerintem a megye összes romlott ételét ezekkel a táborlakókkal etették meg."86

A kitelepítettek elhelyezése nagyon zsúfolt és egészségtelen volt. A megérkezés utáni első éjszakát a legtöbbször a szabad ég alatt töltötték. Később a legtöbb táborban a szállást birkahodályokban oldották meg. Olyan épületekben, ahol előtte nap még juhok tartózkodtak. Mások ideiglenesen felállított sátrakba, gaz85 Idézet a B. Károllyal készült interjúból.

86 Idézet a G. Antalnéval készült interjúból.

302