Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)

Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Erős Krisztina: "Törvényen kívül helyezve". A kitelepítések története Zala megyében 1950-1953

tőállomásnak (Szeged, Kiskunhalas, Kaposvár, Pécs mellett), ahonnét a déli határsávból összegyűjtötték a kitelepítendőket. Ekkor 1991 személyt 486 vagonnal telepíttek ki.64 Zala megyéből mintegy 700 főt hurcoltak el. A zalaegerszegi vasútállomáson többen próbálkoztak még az ismerősöket tudatni a történtekről. Né- hányan papírcetliket dobtak ki a vonatablakból, névvel és címmel ellátva, hogy a megtaláló értesítse a rokonságot.

Zalából a vonat a „Göcseji expressz" útvonalán indult el Budapest irányába. Sokan emlékeznek arra is, hogy a Balaton déli partján haladtak. 1952-ben a nagy- kanizsai szerelvény már biztosan erre ment, mivel többen hallani vélték a fürdőz- ni indulók hangos nevetését, akik persze nem is sejtették, hogy a marhavagonokban embereket szállítanak. A visszaemlékezések szerint 1950-ben a vonat valahol Érd környékén megállt, persze egy félreeső pályán, hogy ne zavarja a menetrend szerint közlekedőket. Itt engedélyezték, hogy leszálljanak, de nem mehettek mesz- sze a vonattól és mindenhova csak karhatalmi kísérettel. Ők különben minden vagonban ott voltak, az ajtóban ültek. Az ÁVH-sok körülbelül Tiszafüred állomásig kísérték a „szállítmányt", ahol helyüket átvették a szolnoki és a debreceni rendőr-kapitányság emberei. Bár többeknek a kezében volt a végzés, hogy hova viszik őket, mégis felmerült az a lehetőség is, hogy esetleg az út vége Szibéria lesz. Hiszen arról már hallottak korábban, hogy magyar katonákat vittek közvetlenül a második világháború után a szovjet Gulágra. Teljes volt a bizonytalanság.

A hosszú szerelvénynek nem volt megkülönböztetett útja, hol itt, hol itt várakoztak órák hosszat. A legtöbbet a tiszafüredi állomáson, ahol a már említett őrcsere is megtörtént. Az elindulás, 1950. június 23., egy pénteki nap volt, a megérkezés vasárnapra esett. Az út tehát két napig tartott.

A megérkezés a táborok vasútállomására szintén éjszaka történt. A környező tanyákról valamint az állami gazdaságokból lovas kocsikat, szekereket, traktorokat rendeltek ki, a „telepesek" elszállítására. Az ittenieknek, akik egész éjszaka vagy már előző nap óta várakoztak a vonatra, természetesen nem mondták meg, kiket hoznak ide. Ők úgy tudták, hogy grófok, bárók, uraságok érkeznek. Sokan pedig búza vagy kukoricaszállítmányt reméltek a vagonokban. Mindenesetre nem szívesen fogadták az újonnan érkezőket. A megérkezés után a kitelepítettek- nek a kocsikra kellett pakolnia az összes holmijukat és elindultak az új „otthonuk" felé. A szekerekre csak a nagyon idősek, betegek vagy csecsemőjüket magukkal hozó anyák ülhettek. A többieknek gyalogolnia kellett a táborig. A kettes sorokat lovas rendőrök kísérték.

64 Kitaszítottak I. 21. p.

292