Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)

Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Erős Krisztina: "Törvényen kívül helyezve". A kitelepítések története Zala megyében 1950-1953

VII. Közhangulat a kitelepítések után

Az MDP megyei osztályának vezetője Hegedűs elvtársnak címzett jelentésében65 rendben lezajlottnak tekintette az 1950. június 23.-án hajnalban megtörtént kitelepítéseket. A jelentés elsősorban a lakosság részéről történő megnyilvánulásokat tartalmazta. Az MDP Megyei Bizottságának aktivistái is segítették az ÁVH, valamint a rendőrség munkáját. Az ő és a helyi Pártbizottság személyes jelenlétének köszönhetően tájékozódott a megyei vezetés az eseményekről.

A kitelepítésről a falvak lakossága sokszor csak másnap szerzett tudomást. Előfordult azonban, hogy a közvetlen szomszédok is felriadtak az éjszaka közepén történt eseményekre. Tiltakozásra, az elhurcolás megakadályozására lehetőségük azonban nem volt. Egyes községekben a kitelepítésekről sokan már azt megelőzően tudni véltek. Az állomáson megjelenő marhavagonok, a faluban cirkáló idegen AVH-sok és a civil ruhás nyomozó mindenki számára feltűnt. Az emberek úgy gondolták, hogy első sorban félni valója a kulákoknak és a gazdag iparosoknak, kereskedőknek van. Akkor még senki nem gondolt arra, hogy olyanokat is kitelepítenek, akinél nem a vagyon, hanem a korábbi pozíció lett a mérvadó. Miután elhurcolták az idős házaspárt, akiknek még egy hold földjük sem volt (korábbi nyilas tagsággal vádolták őket), mindenki félni kezdett. Hamarosan szóbeszéd tárgya lett, hogy kik lesznek a következők.

Az internáltakról, azonban nem mindenki gondolkodott egyformán. Volt, aki sajnálta és együtt érzett a családokkal, ők igazságtalannak érezték a történteket és ennek nyilvánosan hangot is adtak. Bajcsa községben (Nagykanizsai járás) például a kitelepítést követően a falu lakossága együttesen lépett fel S. István kovácssegéd és családjának ügyében. Érdekes, hogy az 1950. június 30-án megírt levelet Rákosi Mátyásnak, „szeretett vezérünknek" címezték és kérték az ügy mielőbbi kivizsgálását. A kitelepítést pedig a Belügyminisztérium tévedésének fogták fel. A község hosszasan részletezte az érintett faluba költözése utáni életét és annak vagyonát. S. István 1945 előtt a nagykanizsai Bauer fa és fémáru gyár munkása volt, a háború után azonban mestervizsgát tett és a község kovácsmestere lett. De mivel a község nem tudott eltartani egy kovácsot, ő pedig a kevés fizetésből a családját, így újra a már államosított gyár munkása lett. „Jelenleg sem párttag csak a Vasas Szakszervezet tagja. Soha semmiféle demokráciaellenes magatartást nem tanúsított, vagy ehhez hasonló kijelentéseket nem tett, sem községünkben, sem a munkahelyén [...]. 4 hold földje van és egy darab cséplőgép 1/3 része [...]". „Alulírottak tisztelettel kérjük szeretett vezérünket, Rákosi Mátyás, elvtársat ezt az ügyet kivizsgáltatni és a nevezett S. Istvánt és családját büntet65ZML MDP Zala M. ír. 2. fcs. Áll. hat. 45. ő. e. hitelesítés nélküli irat.

293