Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)

Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Erős Krisztina: "Törvényen kívül helyezve". A kitelepítések története Zala megyében 1950-1953

malom, kocsma, gép- vagy kisüzem tulajdonos; vállalkozó, kupec kulák, aki kereskedő vagy egyéb foglakozású, de bevétele a 350 aranykoronát meghaladta; végül a politikai kulák vagy osztályellenség az, aki pap, volt csendőr vagy bank- igazgató volt.

1952. évi kulák összeírás során már mindazok a kuláklistákra kerültek, akik 1948 előtt 25 katasztrális holdat meghaladó földbirtokkal rendelkeztek. Már nem számított az sem, hogy az összeírás idején rendelkeztek-e földtulajdonnal vagy sem, jövedelmük meghaladta-e a 350 aranykoronát vagy sem. Ezek szerint a párt évről évre növelni igyekezett a kulákság számát. 1952-re a gazdalajstrom „K" minősítése már nem a földtulajdon gazdasági erejének a nagyságát, hanem a valamikori állapotokat tükrözte. így az évről évre újonnan felülbírált és kiadott kulák- listák a példastatuálás eszközeivé váltak. A kuláklisták tehát hivatalosan mintegy 71 ezer család életét érintették. Több család menekülni próbált a megbélyegzés alól, ezért földjeiket eladták vagy béreseiket, cselédeiket elbocsátották. A kormány azonban nem engedte őket szabadulni, 1949 márciusában minisztertanácsi rendelet született arról, hogy mivel „sok kulák elbocsátja alkalmazottait - a termelés és a munkavállalók érdekében az 1949. január 1-jén kuláknál alkalmazásban állók nem bocsátható el."22

Még ennél is súlyosabban érintette a parasztságot az évről évre növekvő beszolgáltatás. A beszolgáltatásokat 1946-tól birtokkategóriánként vetették ki prog- resszíven, vagyis a kisparasztoktól felfelé fokozatosan növekedett a nagysága, emellett pedig évről évre növelték a mértékét is. 1948-tól pedig már figyelembe vették a föld minőségét, vagyis az aranykorona értékét. 1946-ban még az egy katasztrális holdnál kevesebb földdel rendelkezők mentesültek a beszolgáltatás alól, ezt az alsó értéket 1947-ben felemelték 8 holdra, 1948-ban visszacsökkentették egy holdra. 1946-ban kötelező volt burgonyát, gabonát, olajos magvakat, élő állatot beszolgáltatni. 1948-ban született terménybeszolgáltatási szabályozó rendelet értelmében „a holdankénti kötelezettség mértékét az aktuálisan kivetett földadóhoz igazítja, azt a birtoknagyságától függően meghatározott (1,1-4,2) szorzóval szorozza. A földadó mértéke aranykoronánként 4 búzakilogramm, de holdanként legfeljebb 60 búzakilogramm.".23 1948 novemberében pedig először extra beszolgáltatást vetettek ki a 25 holdnál nagyobb birtokosokra, ez a kötelező zsírbeadás. Szintén 1948-ban vezettek be egy másik új kulákterhet, minden termelő terménybeszolgáltatási terhét 15%-kal felemelték, „szemestakarmány-beszolgál- tatási kötelezettség" címén. 1949-ben az „állami terménybegyűjtést" szabályozó rendelet értelmében az „ellenséget" gazdaságilag kellett teljesen térdre kényszeríteni. Ez a szabályozás már jelentősen érintette a kis- és középbirtokosokat is: „Majd a szegényparasztra is sor kerül: a szegényparasztnál is arra veszünk irányt,

22 Erdmann Gyula: Begyűjtés és beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956. Békéscsaba, 1992. 98. p.

23 Závada Pál: Teljes erővel. Agrárpolitika 1949-1953. In: Medvetánc 1984/2-3.137-153 p.

276