Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)

Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Erős Krisztina: "Törvényen kívül helyezve". A kitelepítések története Zala megyében 1950-1953

A korábban még a parasztságot partnerként kezelő Rákosi és környezete20 is alapvetően megváltozott az 1948. augusztus 20-ai híres kecskeméti beszédet követően. Rákosi Mátyás az 1948-as, az előző aszályos évhez képest javuló terméstől megittasulva, a begyűjtési eredmények növekedését, további begyűjtési versenyek kiírását tűzte ki célul. Továbbá azt is kifejtette, hogy az egyéni gazdaság nem járható út a magyar parasztság számára, a város és a falu közti különbséget felszámolni az 5-10 holdas parcellákon nem lehet. De leginkább arra fektette a hangsúlyt, hogy mindennapossá és tömegessé váltak a törvénysértések, amiket egyértelműen a kulákságnak tulajdonított. De itt már nem csak a földművesek felső rétegéről volt szó, hanem az új célpont a középparasztság lett: „Két út áll a magyar dolgozó parasztság előtt. Az egyik út [...] a túlzásba vitt egyéni gazdálkodás [...], melynek a törvényszerű következménye az, hogy a nagy halak megeszik a kis halakat, a nagy kulákgazdák tovább erősödnek. [...] Tudják ezt az újgazdák is, akiket a demokrácia földhöz juttatott, tudja ezt a dolgozó parasztság, és azért keresi a másik utat, az elkülönült, egyéni gazdálkodással szemben az összefogás, a szövetkezés útját. A kulákok azt mondják, hogy ez a szövetkezés a kolhoz kezdete, hogy ezzel elvesztik a földjüket és hasonlókat emlegetnek. Másutt viszont azt tapasztaljuk, hogy ezek a spekuláns és zsíros nagygazdák igyekeznek befurakodni a szövetkezetekbe. [...] A demokrácia [...] gondoskodik róla, hogy a kulák nagygazda fája ne nőjön az égig, hogy korlátok közé szorítsák a ku- lák terjeszkedését."21 - mondta Rákosi Mátyás az új kenyér ünnepén.

1948 után általánossá vált az az álláspont, miszerint a kulák a dolgozó nép ellensége, birtokos kizsákmányoló. Maga a fogalom is tágabb értelmezést nyert. Már nemcsak a jómódú parasztgazda tartozott bele, hanem az üzem-, vagy géptulajdonos, a kereskedő. Megkülönböztettek úgynevezett politikai kulákokat is. Ebbe a kategóriába a Horthy-rendszer csendőrei, köztisztviselői vagy bármilyen tisztséget betöltött emberei tartoztak. Az 1949-es népszámlálás alkalmával kulák- nak tekintették:- azt a földművest, aki 25 holdnál nagyobb területen gazdálkodik- azt a földművest, aki ugyan 25 holdnál kisebb területet művel, de gazdaságának egy része szőlő, kert vagy gyümölcsös (az ilyen terület ötszörösen számított)- azt az egyéb foglalkozásút, aki 25 holdnál nagyobb földterülettel rendelkezik, függetlenül attól, hogy hivatásszerűen foglakozik a földműveléssel vagy bérbe adja azt.

Az 1950/1951-es összeírás alkalmával a kulákokat már csoportosították is: földkuláknak számított az, aki földműves vagy nagybérlő; ipari kuláknak, aki

20 Rákosi környezetéből is hangzottak el mértéktartóbb kijelentések, például Révai József 1948. július elejei borsodi értekezleten tartott beszédében azt mondta: „Mindent a dolgozó paraszttal együtt, semmit sem ellene.".

21 Kávási, 1991. 25. p.

275