Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)

Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Erős Krisztina: "Törvényen kívül helyezve". A kitelepítések története Zala megyében 1950-1953

II. Az MDP kulákpolitikája

A fordulat évétől a mezőgazdaságra vonatkozó átalakítások egyre hangsúlyosabban kerültek előtérbe. 1948 második felére egyértelművé vált, hogy Magyar- országon is a szovjet példát vezetik be, vagyis megkezdik a kollektivizálást. Az MDP elképzelése az volt, hogy az úgynevezett „kulákbérletek" igénybevételével és újraosztásával, vagyis „új földreformmal" biztosítsák a termelőszövetkezetek alapjait. Magyarországon azonban a szovjet kolhozosítás nem bírt elegendő vonzerővel, így a kollektivizálással párhuzamosan megkezdték a magángazdaságok felszámolását. Azt a réteget vették leginkább célba, amelyik a legnagyobb ellenállást tanúsított, vagyis a kulákságot.15

Az ellenük indított támadás 1948-tól folyamatosan napirenden volt. A kulák- listák alapjait az 1948-ban bevezetett mezőgazdasági fejlesztési járulék nevű adó szolgáltatta. Ezt az adót ekkor országos átlagban a 15 holdnál nagyobb birtokosokra vetették ki. Mást jelentett azonban az Alföldön és mást a Dunántúlon 15 holdas gazdának lenni. Ez részben a föld minőségén, helyi adottságokon valamint a gazdaságok számának arányán múlott. Az egész ország gazdagparaszti gazdaságainak 73,37 %-a az Alföldön volt, itt a parasztság egészén belül többen voltak a gazdagparasztok, mint az ország más területein. Az 50-100 katasztrá- lis hold közötti paraszti réteg aránya az Alföldön háromszor volt nagyobb, mint a Dunántúlon. Hasonló volt a helyzet a 25-50 hold közötti gazdaságok terén is. Ezeknek 59,14 %-a az Alföldön volt. Vagyis ez azt jelentette, hogy az ottani parasztságon belül ez a réteg is sokkal erősebben képviseltette magát, mint az ország más vidékein. A közép- és kisparaszti birtokok esetében azonban pont fordított helyzet állt elő. Ezeknél a 10-20 és 5-10 holdas gazdaságok aránya az Alföldön volt kisebb, mint a Dunántúlon. (A Dunántúlon a 10-20 holdas gazdaságok aránya 40,91 %, míg az 5-10 holdasoké 43,63 % volt.)

A gazdaságok jövedelmének aránya azonban fordított képet mutatott. Bár az Alföldön sokkal több nagybirtok volt, mint a Dunántúlon, mégis a nyugati megyékben a gazdaságok átlagjövedelme meghaladta az Alföldiekét. A két világháború között a Dunántúlon átlagosan egy család jövedelme 2300-4600 pengő, míg az ugyanekkora birtokkal rendelkező családé az Alföldön 2050-4100 pengő között mozgott. Ezek alapján megállapítható, hogy más kategóriájú birtokost számíthatunk a gazdagparasztok közé az Alföldön és mást a Dunántúlon. „Míg az Alföldön az 50-100, de még inkább a 100 katasztrális holdnál több földdel rendelkező parasztgazdaságokat számíthatjuk a jövedelmeik alapján a gazdagparasz15 A kulák szó orosz eredetű jövevényszó. Jelentése: „Mások kizsákmányolásából élő paraszt, zsíros- paraszt". A szó ilyen értelemben használt jelentése csak 1945 után terjedt el a magyar köztudatban. Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989. 473. p.

273