Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)

Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Erős Krisztina: "Törvényen kívül helyezve". A kitelepítések története Zala megyében 1950-1953

Az első ötéves terv (1950-1954) országos célja az ipari termelés évi növekedésének 26%-os emelése, a mezőgazdaságban pedig a teljes kollektivizálás végrehajtása. A gazdaság 1952/1953-ra már példa nélkül álló szélsőségeket mutatott: a mezőgazdasági termékeknek nagyon alacsony, míg az ipari termékeknek ésszerűtlenül magas ára volt, így az agrárolló ismét szétnyílt. A terv nem teljesült: bár 1954-ben 50%-kal meghaladta a nemzeti jövedelem az 1949. évit, a bruttó termelés 88%-kai nőtt ugyan, de az életszínvonal, a tervidőszak alatt, csökkent. Az ötéves terv keretein belül Zalában is megindultak a nagy beruházások. Ezek közül az egyik legjelentősebb a Zalaegerszegi Ruhagyár volt. 1951-ben fedezték fel a nagylengyeli kőolajmezőt, így 1952-ben Zalaegerszegen kőolajfinomítót építettek. A harmadik nagy beruházásnak az 1953. október 17-én megnyílt Vajgyár számított. A nagy ipari beruházásokat azonban nem követték infrastrukturális fejlesztések. A lakosság érdekeit közvetlenül szolgáló beruházások (vízvezeték, csatorna, gáz, telefon) rendre elmaradtak. Az ötéves terv alatt mindössze csak a falvak villamosítása terén történt előrelépés. 1950-ben még csak 17 zalai település, míg 1954-ben már 142 volt villanyárammal ellátva, bár ezek minősége is kívánalmakat hagyott maga után.

Az ipari munkavállalók nagy része továbbra is kétlaki maradt, ami nagy részben annak köszönhető, hogy kevés lakás épült. Az ötéves terv keretein belül több száz lakás építését tervezték, de 1945 és 1954 között csak 131,1956-ig pedig 364 új lakás épült Zalaegerszegen. A lakáshiányt és a túlzsúfoltságot drasztikus eszközökkel próbálták megoldani: sokszor a kitelepítés egyik formáját választották: „Az állásukból kikérülteknek, valamint a nyugdíjasoknak a várostól nagyobb távolságra, a szőlőhegyekbe való kitelepítés sem volt elégséges az új káderek, valamint a múlt évben ideköltözött honvédség lakásjuttatásához".13

A lakásproblémák mellett további égető gondot jelentett az áruellátás hiánya. Mindennapossá váltak az alapvető élelmiszerekért a sorban állások, a hisztérikus felvásárlási hullámok, amit csak tetézett az 1951 elején bevezetett jegyrendszer.14 Bár a jegyrendszer 1951 végén és 1952 elején megszűnt, de az életszínvonal továbbra sem javult. A kereskedelem államosítása után nagyon sok üzlet kénytelen volt bezárni, 1952 elején Zalában már csak 8% volt a magánkézén lévő kereskedelmi egységek aránya.

13 A Zala Megyei Tanács V. B. Terv- és Statisztikai Osztályának jelentése a vb elnöknek, Zalaegerszeg lakásproblémáival kapcsolatban. In: ZGY. 48.157-159. p.

14 Az alapvető cikkeket és élelmiszereket csak jegy ellenében lehetett kapni, mint például lisztet, cukrot, zsírt, szappant, húst, kenyeret.

272