Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Paksy Zoltán: A nemzetiszocialista pártok története Zala megyében, az 1930-as években
nemzsidó házasság érvénytelenítését, végső stádiumként pedig a magyarországi zsidóság teljes kivándoroltatását. Radikális ellenzéki állásfoglalásuk leginkább a földkérdést illetően látható. Követelték a hitbizományok azonnali megszüntetését és valamennyi egyházi birtok olcsó kisbérletté történő átalakítását. 500 katasztrális holdon felül felosztan- dónak ítéltek minden földbirtokot, melyekből Európa „leggazdagabb parasztállamát" kívánták megteremteni. Az adók és hitelek ügyében a hagyományos követelésekkel álltak elő, a progresszív adózással és az olcsó, hosszú lejáratú kölcsönök lehetőségének biztosításával. Nem fogalmaztak meg azonban újdonságot a kereskedelmet és tőkepiacot érintő programpontjaik. Ezek szerint korlátozni kell a nagyvállalatok uralmát és piaci befolyását az állami beavatkozás eszközeivel, a kartelleket azonnal meg kell szüntetni. Szűkíteni kell az agrárollót és támogatni kell a kisipart. A program szociális fejezetében is - akár az egész tervezetben - a demagóg szólamok keveredtek a „kisember érdekében megfogalmazott" konkrét életszerű követelésekkel: „Követelünk munkát a munkanélküliek számára!" „Szűnjön meg a látástól vakulásig való munka!" Illetve: „Kis vagyonú ember kénytelen eltitkolni a betegségét, mert ha kórházba viszik, a költségekre rámegy a kis vagyona és a családja földönfutóvá válik." A politikai jogok vonatkozásában követelték az általános és titkos választójogot minden 21 éven felüli személy számára, valamint a közigazgatási reformot. A hadsereget és annak presztízsét minden vitán felül állónak ismerték el. Végül külpolitikai téren a Berlin-Róma-Varsó tengely mellett tették le a voksukat. Összességében tehát Zala megyében valamennyi fontosabb nyilas pártnak sikerült létrehoznia a helyi szervezetét. Közülük 1939-ben, az országos folyamatokkal ellentétben nem Szálasi hungarista mozgalma, hanem Pálffy Fidél Egyesült Magyar Nemzeti Szocialista Pártja volt a legerősebb, befolyása alatt tartva a megye mintegy kétharmad részét, a balatonfelvidéki, valamint a Nagykanizsa városi területek kivételével. A párt pozícióit az sem tudta rontani, hogy Balogh István 1937 októberében Pálffyt is cserbenhagyta, s átlépett Szálasi Ferenc és Széchenyi Lajos újjáalakuló nemzetiszocialista pártjába.89 Távozása után az EMNSzP országos vezetőségét Pálffy mellett Dániel Sándor budapesti ügyvéd,90 valamint ifj. Eitner Sándor alkották.91 1938 végén vált ki a Festetics párt szervezeti keretéből a balatoni régió is, amelyet Meizler Károly Keresztény Nemzeti Szocialista Frontja uralt, amikor meghódította a Zakariás-féle balatonfelvidéki főkerületet (Zakariás is pártot váltott), mellyel Festetics zalai befolyása gyakorlatilag megszűnt. 89 Paksy 2009. 225-228. p. "Dániel az ÉME alapító és vezetőségi tagja volt az 1920-as évek elején. Zinner Tibor: Az ébredők fénykora. Bp. 1979. 570. p. 91 MOL BM rés. 1937-6-13216. 258
