Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Paksy Zoltán: A nemzetiszocialista pártok története Zala megyében, az 1930-as években
Az első horog- és nyilaskeresztes pártok megalakulása Az első olyan német mintára szerveződő horogkeresztes párt, amelyik maga mögött széles társadalmi bázist tudott felmutatni Magyarországon, a Böszörmény Zoltán vezetése alatt álló Nemzeti Szocialista Magyar Munkáspárt volt. Böszörmény, aki állástalan újságíróként azt a tipikus egzisztenciát képviselte, amelyből a szélsőjobboldal sok vezetője érkezett, már 1930-ban hirdette nemzetiszocialista nézeteit. Szerepe 1931 decemberétől vált jelentősebbé, amikor ismeretlen forrásokból - akkori németországi utazásából valószínűsíthetően német forrásból - jelentősebb pénzösszegekhez jutott, s ez lehetővé tette számára az intenzív pártszervezést, valamint önálló újság alapítását. Budapesten létrehozta - a német náci párt nevének pontos átvételével - a Nemzeti Szocialista Magyar Munkáspártot, kiadta a párt 20 pontos programját és a Nemzeti Szociálista című lapot. A párt követte a német testvérpárt jelképrendszerét és működésének elvét, míg a párttagok, köztük a rohamosztagosok barnainges egyenruhákban masíroztak. Böszörmény pártja főként az Alföldön tudta létrehozni szervezeteit, legfontosabb központjaik a Duna-Tisza közén Nagykőrös régiójában, míg a Tiszántúlon Haj- dú-Bihar és Békés megyékben jöttek létre.2 A párt 1933 szeptembere után, a horogkeresztes szimbolika betiltását követően változtatta pártjelvényét és elnevezését kaszáskeresztesre. A kifejezés használatát az is kézenfekvővé tette, hogy ekkora vált láthatóvá a párt társadalmi bázisának összetétele, amelyen belül elsöprő többséget képviselt a szegényparasztság, főként az agrárproletárok. Ez ellentétben állt a szélsőjobboldali mozgalmak addigi tapasztalataival, hiszen az 1920- as évek radikális jobboldali mozgalmainak tömegbázisát városi rétegek, főként a kispolgárság, valamint egzisztenciájában megrendült, lecsúszóban lévő középrétegek szolgáltatták, köztük nagy számban határon túlról érkezett, javaikat vesztett személyekkel. A parasztság egyes rétegeinek fogékonysága a nemzetiszocializmus eszméi iránt félelmetesen új lehetőségeket villantottak fel a szélsőjobboldal számára, bár ennek hatását sokáig tompította a magyar társadalom konzervatív struktúrája és jellege, amely csekély presztízzsel ruházta fel e rétegeket. Böszörmény mozgalma sem tudott ebből a körből kilépni, a parasztságon kívül más csoportok támogatását nem nyerte el, térnyerése megállt, amiből viszont további radikalizálódása következett. A párt elhalását végül az erőteljes hatósági fellépés, valamint az eredményezte, hogy szervezetei és tagjai 1933-tól kezdve egyre na2Szakács Kálmán: Kaszáskeresztesek. Kossuth, Budapest, 1963. (Szakács 1963.) 61. p. Lásd mégPak- sy Zoltán: A nemzetiszocialista mozgalmak megszerveződése, párt- és regionális struktúrája Magyar- országon az 1930-as években. Múltunk, 2009/3. (Paksy 2009.) 202-237. p. 232