Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Katona Csaba: A balatoni nyár - anno 1861
téka könnyű és varázshatalmú, változatos, de mindig élénk, sőt bámulatos. Reményitől ilyent még nem hallottunk, de senkitől sem."127 5-én az arácsi temetőben végre felavatták Szőllősy Nina sírkövét: „Hazánk lelkes nagyjai közül azok, kik a fürdői idényt Balaton-Füreden töltik, egyesültek, oly céllal, hogy [...] emléket állítsanak. Az emlék elkészült s f. hó 5-én egyházi ünnepéllyel tétetett le."128 Csehi Gábor, arácsi református lelkész mondott beszédet, amelyben kiemelte, hogy a sírkő létrejötte önzetlen adományból jött létre: „A nemes szív, ki e síremléket állítá titokban tett jót, hírt nevet nem akart kivívni általa, vagy babért aratni, hiú dicsfényre nem szorult, hogy megne sértsem szerénységét nevét a nemes szív birtokosának én is elhallgatom. De a hála megköveteli tőlem, hogy kinyilatkoztassam, a ki ez emlékkövet állítá egy fényes magas családból, hazát szerető, művészetet pártoló hazafi."129 Innen aztán már nem volt nehéz kitalálni, hogy a kezdeményező nem más, mint Zichy Manó: ez megfelelt a kor szokásainak, hiszen a szónok úgy nevezett meg valakit, hogy nevét nem mondta ki, de nyilvánvaló volt, hogy kiről van szó (csupán a párhuzam kedvéért: hasonló eset történt a Kisfaludy-féle színház avatásakor - ha hinni lehet Eötvös Károlynak - amikor a megnyitó beszédet mondó Komlóssy Ferenc a következőképp éljeneztette meg Kisfaludy Sándort: „Éljen, akit gondolok - de akit megneveznem nem szabad, mert - megtiltotta."130) Beszédet mondott még Ozoray Árpád (igazi nevén Nincsich Tóbiás), egykori '48-as huszár, hírlapíró, súgó, fordító és színész, aki Szőllősy Ninának afféle mentora volt, vagy talán több is annál, ezt azonban nem tudhatjuk. Ez a sírkőavatás társasági eseménnyé vált Füreden, jószerivel mindenki jelen volt a temetői ünnepségen. Ezután azonban az események még inkább megritkultak Füreden, a Balaton-Füredi Napló egyre többször jelentet meg általánosító megállapításokat, szaporodnak a lapban az országos és nagyvilági hírek. A lap meg is jegyzi, hogy kevesebb a közönség, de ezt a pesti országgyűlésnek tudja be. Ám ugyanebben a számban a következőket is olvashatjuk: „[...] a társalgás kissé korlátolt, de ezt csupán azon sajnálatos körülménynek kell tulajdonítani, miszerint Fürednek társalgóterme nincs, hol irodalmunk újabb terméki de főleg lapjaink teljes számban fellelhetők volnának. [...] Semmisem lehet tárczairóra vonzóbb mintha a társasélet apró örömeit, az összetartás élményit és a testvéresülési mozgalmakat je- gyezgetheti, ámde itt B.-Füreden e gyönyörről le kell a tárczaírónak mondani, [...] mert azok innen a szó teljes értelmében száműzve vannak."131 327 Uo. 128 Hölgyfutár, 1861/98. 782. p. 129 Hírharang. Balaton-Füredi Napló, 1861/12. 90. p. 130 Eötvös Károly: Balatoni utazás 145. p. 131 Hírharang. Balaton-Füredi Napló, 1861/12. 92. p. 224
