Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Emlékezés Simonffy Emilre - Simonffy Emil: Zala megye társadalma a polgári korban
lére. Ez sok problémát vetett fel. Úrbéresek esetében sértette az állam és a földesúr érdekeit, csökkentette az adóalapot. Éppen ezért kötötték ki, hogy az úrbéres telkekhez tartozó szántóföldeken létesített szőlőültetvényt továbbra is úrbéres szántóföldnek tekintsék, számítsák be az úrbéri telekbe. A szőlőültetvények terjeszkedése sérthette a faluközösség érdekeit is, mind az úrbéresekét, mind a nemesi közbirtokosokét. Akadályozhatta a gabonatermelést, a tarló és az ugar legeltetését. Ennek ellenére a rendi korszak végéig elég jelentős területet foglaltak el a szántóföldeken létesített szőlőültetvények, bár általában nem sikerült a szőlőhegyekhez csatolni. Az úrbéres szántóföldeken lévő szőlőültetvények 1848-ban felszabadultak, és a volt úrbéresek polgári tulajdonává lettek. A reformkorban mind nagyobb szerepet játszik az iskolai végzettség. A birtokos nemesség is törekszik megfelelő műveltségre, a főurak külföldi tanulmányokat végeznek, de a megye életében szerepet játszók is széleskörű ismeretekkel rendelkeztek. Nagykanizsán és Keszthelyen gimnázium működött, Keszthely és Balatonfüred művelődési szerepe ismert. A nem nemesek egyik felemelkedési útja is az iskolán keresztül az értelmiségi pályák felé vezetett. Ez részben egyházi, papi, lelkészi szolgálatot jelentett, ide kell számítani a kántori-tanítói foglalkozást is, részben jegyzőként, uradalmi tisztként helyezkedtek el, orvosok, sebészek, gyógyszerészek lettek. Őket a „honoráciorok" néven külön csoportban tartották számon, a reformkorban a megyei közgyűlésen - időnként bővebb vagy szűkebb körben - részvételi és szavazati jogot is kaptak. Számszerűségében csak becsülni tudjuk, hogy hányán tartoztak a honoráciorok közé, a mezővárosok iparos és kereskedő polgárai, a falusi iparosok közé. A becslést megnehezítette az, hogy általában részt vettek az agrártermelésben is. A papok, lelkészek, tanítók, falusi jegyzők javadalmának egy nem jelentéktelen részét az illetményföldjeiken folytatott gazdálkodás jelentette. Jól jövedelmező állást jelentett a postamesterség, de a váltólovak ellátásához nekik is szükségük volt a föld termékeire. A kocsmákhoz is tartozott föld. A műveltségi szint emelkedése, a szakismeretek növekedése kimutatható eredményeket hozott a gazdaságban is. A Festetics-uradalomban a keszthelyi Georgi- kon hatására a hozzáértőbb gazdatisztek jelentősen növelni tudták a terméshozamokat. Megindult a nagybirtok tőkés nagyüzemmé fejlődése, amely azonban 1944-ig sem lett teljessé. A mind jelentősebbé váló majorsági gazdálkodás munkaerő-szükségletét nem tudta a jobbágyok és zsellérek robotereje kielégíteni. Az átmenet formája a „ledolgozási rendszer" volt, tulajdonképpen a földbérlet egyik formája, amikor a paraszt a bérelt földért, rétért, legelőért igás vagy kézi munkát vállalt. De mind fontosabb lett a bérmunkások szerepe. Növekszik az állandó alkalmazottak, a cselédek száma, de jelentős az időszaki napszámosok szerepe is. Az alkalmazottak mind a nagy-, mind a középbirtokosoknál megtalálhatók, de a nagyobb parasztbirtokon is. Mozgékony, rendszerint nem helyhez kötött réteg 21
