Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Katona Csaba: A balatoni nyár - anno 1861
lehetett hosszú mólón a Balatonban álló fürdőházakhoz vonulni - külön a hölgyeknek és külön az uraknak - és „hideg fürdőt" venni a Balatonban. Itt volt a kikötő is, ahol a túlpartról hajóval érkező vendégeket fogadta a fürdőigazgatóság ünnepélyes keretek között. A felső sétatértől kissé nyugatra áll(t) a fürdői katolikus kápolna, az úgynevezett Kerektemplom, amit a fürdővendégek számára építettek fel 1844-ben (Füred falu református volt, temploma a falu központjában, a fürdőteleptől északra volt).12 A fent felsorolt szálláslehetőségek dacára Füreden a XIX. század első felétől állandó volt a helyhiány. 1836-ban John Paget saját bevallása szerint csak azért kaphatott szobát, mert angol mivolta szenzációt keltett a fürdőn.13 Nem véletlenül tett tehát egy meglehetősen ésszerű észrevételt ezzel kapcsolatosan egy vendég az 1830-as és 1840-es évek fordulóján használt panaszkönyvben: „Az újonnan érkezett vendégség részére jó lenne egy utasító intézetet állítani fel, hol a kiadandó üres helybeli, szinte mint közelebbi falusi kastélyok bejelentetnének, ahol kiki azonnali utasítást kaphatna."14 A kereslet okozta tumultus a későbbiekben is gyakori volt, még Paget után majd harminc évvel is ekképp ír a Füredet egyébként igencsak kedvelő író, Rózsaági Antal: „Tagadhatatlan ugyan, hogy az itteni épületek nem állanak kellő arányban a természeti szépségekkel, sem pedig a vendégek mennyiségével a mennyiben gyakran történik, - hogy sok vendég szállás hiány miatt kénytelen elhagyni a fürdőt, de más részéről az elszállásolt vendégek sem részesülhetnek minden kényelemben melyet a hely nagyszerűségéhez képest [...] igényelni lehet."15 A probléma olyannyira nyilvánvaló volt, hogy még a fürdőorvos, Orzovenszky Károly is kényszerűnek érezte nyíltan elismerni azt Füredet bemutató munkájában: „Nem tagadhatni ugyan, hogy a szállások hiánya a látogatók nagy számánál fogva évről évre érezhetőbb."16 Jókai pedig a következőképp jellemezte Kakas Mártonként a helyzetet 1860 nyarán: „Füreden nincs már az a szoba, fürdőkád, kémény, szelelőlyuk, úgy magas tetejű kalap s más efféle kiadható lokalitás, ami vendéggel tömve dugva ne volna."17 Ezért aztán már néhány magánháznál is lehetett szállást keresni, bár legvonzóbbak a fo12 A fürdő belterületének fejlődésére nézve lásd még általánosságban: Zákonyi Ferenc: Balatonfüred. Veszprém, 1988; illetve Balatonfüred és Balatonarács története. Szerk. Lichtneckert András. Veszprém, 1999. (A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai, 14.). Ezen felül: Szücsné Mezei Mária: A balatonfüredi fürdőtelep polgári építkezései. Műemlékvédelem, 1985/4. 292-300. p. 13 Hungary and Transsylvania with remarks on their condition, social, political and econimical by John Paget. Philadelphia, 1850. 160. p. 14 Deési Daday András: A régi Balatonfüredről/I. Gyógyászat, 1941 /15. 216. p. 15 Rózsaági Antal: Balatonfüred történeti, tipographikus és gyógyhatási szempontból. In: Nayad. Fürdői-album. Szerk. Balázs Sándor, Huszár Imre, Rózsaági Antal. Pest, 1863. 55. p. 16 Orzovenszky Károly: Balaton-Füred és gyógyhatása. Pest, 1863.19. p. 17 Kakas Márton levele Balaton-Füredről. Vasárnapi Újság, 1860/31. 375. p. 194
