Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)

Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Foki Ibolya: Nagykanizsa társadalmi-politikai életének fő vonásai a XVIII. századtól a XIX. század közepéig

pozíciók elfoglalásához.83 Utána valamennyi, megyében viselt tisztségéről lemondva visszavonult halápi birtokára. Egy évvel később a forradalmi események őt is megérintették. Nemzetőrtisztként a Tapolcai járás nemzetőreit irányította, s később őrnagyi rangot is kapott.84 Megyefőnöki kinevezését mindazonáltal valószínűleg politikai megbízhatóságának köszönhette. Ehhez járult még megyebeli birtokos nemesként élvezett tekintélye, valamint hivatali működése és közéleti szereplése idején szerzett ismertsége. Jogot végzett, beszélt németül, volt köz- igazgatási gyakorlata, átlátta a megye politikai viszonyait. A kormányzat elvárásait tekintve mindezek kellő súllyal estek latba, amikor megfelelő személyt kerestek a megyei kormánybiztosi feladatok ellátására.

A város társadalmi-politikai életének eddig vázolt előzményei nyilván meghatározták azt a közhangulatot, amelynek közepette a vesztett szabadságharc után az új tisztikarnak meg kellett kezdenie munkáját. Bogyay nem lehetett köny- nyű helyzetben a vezetőség kiválasztásakor. Már csak azért sem, mert ami a konzervatívokat illeti, talán itt számíthatott legkevésbé megbízható tanácsadókra. Bár, mint azt az 1848-as országgyűlési képviselő-választáson történt verekedés bizonyítja, a mindenre kapható, szavazatát hordó borért áruló, gyülevész népségben itt sem volt hiány, akiket a reformkori zalai konzervatívok hírhedt kortesvezére, Rumy Károly némi szociális demagógiával most is tudott mozgósítani.85 Az új kormányzati rendszer által megszabott követelményeknek ez a szilárd politikai nézetek nélküli, ide-oda csapódó társaság természetesen semmilyen tekintetben sem felelhetett meg. A reformkori városi tisztújítások és az egymás utáni jegyzőválasztások szintén botrányoktól voltak hangosak, ezek alkalmával a polgárjoggal rendelkezők képviseletére hivatott „századosság" tagjai sem viselkedtek sokkal különbül. Az 1839-es tisztújításkor például azt írták róluk, hogy az utóbbi években többségbe került közöttük a „minden nevelés, mívelődés és józan ítélet nélkül való, durva, elparasztosodott és kiművelésre semmiképpen sem törekedő" városi polgárok csoportja.86 Valószínűnek látszik, hogy a magát oly nagyra tartó „purgerség" büszke soraiban a polgári öntudat nem mindig párosult kellő intelligenciával és iskolázottsággal. Kvalifikált, szélesebb körű általá83 Az 1840-es években zajlott Zala megyei politikai küzdelmekről lásd: Molnár András: Deák Ferenc és a zalai liberális ellenzék megbuktatása az 1843-as követválasztáson Levéltári Szemle 1987/2.; uő. „Vágtatók" és „fontolva haladók". Politikai érdekcsoportok hatalmi konfliktusai a reformkori Zalában. In: Társadalmi konfliktusok. Szerk. A. Varga László. Salgótarján, 1991. (Rendi társadalom - polgári társadalom 3.); uő. Zala megye politikai viszonyai az 1840-es évek második felében. Festetics Leó főispáni helyettes jelentései és emlékirata. In: Zalai történeti tanulmányok 1994. Szerk. Bilkei Irén. Zalaegerszeg, 1994. (Zalai Gyűjtemény 35.)

84 Halász 1986.104. p.; Zala megye archontológiája 1138 - 2000. Szerk. Molnár András. Zalaegerszeg, 2000. Zalai Gyűjtemény 50. 96. p.

85 Hermann 2006. 466-468. p.

86 Idézi Szabó 2000.40-41. p.; vö. Halász 2006. 410. p.

185