Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)

Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Foki Ibolya: Nagykanizsa társadalmi-politikai életének fő vonásai a XVIII. századtól a XIX. század közepéig

Csány László kormánybiztost, hogy a tisztújítást mindaddig halasztassa el, amíg a Dráva mellékéről vissza nem térnek. Erre csak a horvát betöréskor, 1848 szeptemberében került sor,60 utána pedig az egymást követő hadi események (a horvát megszállás, a Mura-vonal védelmében való részvétel, a cs. kir. megszállás) kötötték le a város figyelmét. A zűrzavaros időszakban a különböző katonai alakulatok ott tartózkodása, átvonulása és ellátása, a megszállók különböző követeléseinek teljesítése miatt épp elég tennivaló akadt, így az önkormányzati választások zavartalan lebonyolításához ekkor sem voltak kedvezőek a feltételek. Az 1848 elején hivatalban lévő tisztikar valószínűleg mindvégig a helyén maradt. Az 1848 márciusától 1849 októberéig tartó eseménydús másfél évben nem egyszer kellett helytállásról és felelősségérzetről tanúbizonyságot tennie. Albanich Flórián városbíró a válságos napokban is mindig csendre és nyugalomra intette a lakosságot. Az ő erélyes vezetésével mindvégig megpróbálták a rendet és közbiztonságot fenntartani a városban. Az idegen megszállókkal szembeni ellenérzéseket azonban természetesen nem lehetett kiküszöbölni, az atrocitások elkerülhetetlenek voltak. Nemcsak az országgyűlési képviselő-választás alkalmával, hanem az 1848. szept. 15. és okt. 4. között tartó horvát, valamint az 1849. jan. 10. és máj. 21. között bekövetkező császári királyi megszállás idején is történtek halálesetekkel járó erőszakos cselekmények mind a megszállók, mind a helybeliek részéről.61 Bár az elöljáróság általában igyekezett a felkorbácsolt indulatokat féken tartani, a horvát és osztrák katonai vezetés egyaránt különösen ellenséges érzületűnek nyilvánította a várost.62 A rajtuk esett sérelmek miatt állandóan zsarolták és fenyegették az itt élőket, ugyanakkor viszont tartottak is a heves vérű kanizsaiaktól. Ebben a felettébb kényes helyzetben rendkívül sokat számított Albanich Flórián kiváló diplomáciai érzéke, amely több-kevesebb sikerrel igyekezett óvni a helybelieket a túlkapásoktól. Az ingerültebbek csillapítása során nem egyszer saját biztonsága is veszélybe került. Ugyanakkor az előforduló esetekben az elöljáróság többi tagjával együtt mindig megvédte a város polgárait, s mindig megpróbált elfogadható magyarázatot találni a történtekre. A megszállók vagy hittek neki, vagy nem, helytállása azonban példaértékű maradt, nem hiába mondta róla Csertán Sándor kormánybiztos, hogy bár csak pékmester, „mégis kitett sok alis- pányokon".63 A másik fő tényező, amely meghatározó szerepet játszott a város 1848/49-es magatartásában az erős összetartás volt, amely az elöljáróság egészét és a két városrész lakosainak együttműködését mindvégig jellemezte. A szolida60 Uo. 460., 464. p.

61A legjellemzőbb esetekre lásd: Hermann 2006. 479-480., 483-485., 494-495., 501-502., 504. p. 1848. október 3-4-én pl. szabályos népfelkelés verte ki a horvátokat a városból, de a helyiek a Somogy megyei önkéntes huszárokat támogatva 1849. július 16-án az ott állomásozó császári csapatokon is rajtaütöttek.

62 Uo. 481., 491. p.

63 Idézi Hermann 2006. 500. p.

178