Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Foki Ibolya: Nagykanizsa társadalmi-politikai életének fő vonásai a XVIII. századtól a XIX. század közepéig
ritás kifelé és befelé egyaránt működött. A választási verekedés kivizsgálására kiküldött megyei vizsgálóbizottság munkája például főként azért maradt eredménytelen, mert a kanizsaiak nem árulták el, hogy kik voltak a halálesetekkel járó összetűzés főszereplői. Az egyetértés a császári királyi parancsnokok utasításainak szabotálására is kiterjedt. A parancsot soha nem tagadták meg, de a végrehajtással csak akkor siettek, ha elkerülhetetlen volt, egyébként mindig találtak mentséget az elodázásra.64 Az 1848 nyarán a Dráva-vonalon állomásozó magyar csapatok, majd az év novemberében a Mura bal partjára húzódó Perczel-had- osztály támogatásában viszont aktívan közreműködtek. Itt volt a Dráva-vonal védelmi központja, a Muraköz biztosításában a kanizsai nemzetőrség is tevékenyen részt vett, a város pedig a seregek hátországaként gondoskodott a megfelelő ellátásról.65 A császári csapatok 1849. július 14-én foglalták el ismét Kanizsát. Két nap múlva az arrafelé portyázó Somogy megyei önkéntes huszárok rajtuk ütöttek, aminek az lett a következménye, hogy a megszállást irányító Basil Knesevich ezredes 20000 Ft hadisarcot vetett ki a városra. Augusztus 13-án a vásárban került sor egy kisebb csetepatéra a már betiltott Kossuth-bankók miatt. A keletkezett felfordulásban sokan azt kiáltozták, hogy Noszlopy jön megtámadni a horvátokat, ami persze nem volt igaz, de jelzi, hogy a kanizsaiak még mindig reménykedtek.66 A remény azonban hiábavaló volt, a magyar csapatok ugyanezen a napon Világosnál letették a fegyvert, s nem maradt más hátra, mint belenyugodni az egyelőre megváltoztathatatlanba. Szeptember elején Knesevich utasítására a két jegyző, néhány tanácsos és városi százados gyűjtötte be végleg a Kossuth-bankókat, ami sok kanizsai polgár elszegényedését okozta. Pár héttel később a pénzt a Csengery utca előtti téren nyilvánosan elégették.67 A szabadságharccal végsőkig rokonszenvező kanizsaiak nemcsak a megszálló császári katonaság által gyakorolt lélektani hadviselést voltak kénytelenek eltűrni, hanem ráadásul még annak ellátásáról, tisztjeinek kényelméről is gondoskodniuk kellett. A katonaság élelmezésére szükséges pénzt Karl Zeisberg tábornok az elöljáróság útján hajtatta be a lakosságtól. Aki nem fizetett azon egyszerűen végrehajtották. Császár József alezredes részére egy hat szobás lakást rekviráltak, s ennek teljes berendezését követelték a várostól. A városnak nem volt pénze, így nem tehetett mást, mint az 1848 szeptemberében, Jellacic átvonulásakor kiszol64 Uo. 469-470., 505. p. “ Uo. 463-464., 473., 487-489. p. 66 Uo. 502., 504. p. 67Barbarits Lajos: Nagykanizsa a szabadságharcban. In: Magyar városok monográfiája. Nagykanizsa. Budapest, 1929. (Barbarits 1929/B) 60. p.; Hermann 2006. 504. p.; Novák Mihály: Zala vármegye az 1848-49. évi szabadságharcban. Zalaegerszeg, 1906. 216. p. 179
