Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Foki Ibolya: Nagykanizsa társadalmi-politikai életének fő vonásai a XVIII. századtól a XIX. század közepéig
egy körzet tartozik a felügyelete alá. Mind a 12 fő rendes tanácsos lesz, és a város költségvetéséből évente azonos összegű fizetést kap. A fentiekből látszik, hogy a városirányítás legfontosabb kérdései felett a századosság döntő befolyást szerzett. A városi tanács tagjai a napi közigazgatási és jogszolgáltatási ügyek intézésében, a rendészeti feladatok ellátásában megtarthatták önállóságukat, de jobbára inkább végrehajtó szerepkört kaptak. Az egész várost érintő ügyekben mindig kötelesek voltak a századosokkal érintkezni. A vármegye a kidolgozott javaslatokat kisebb módosításokkal elfogadta, s azt az 1840. évi tisztújításon már életbe is léptették. Viszont a helybeli zsidóságnak az a kérése, hogy valamilyen módon ők is részt vehessenek az elöljárók megválasztásában, nem talált meghallgatásra. Hiába alkották ekkor már a helyi népesség 10 %-át,57 hiába rendelkeztek fontos gazdasági pozíciókkal, hiába vállaltak részt mint házzal bíró lakosok a közterhek viselésében, a közügyek intézéséből kizárták őket. Nem, hogy századosok nem lehettek, még a századosok megválasztásába sem szólhattak bele. 58 A város így kialakított igazgatási szervezete 1848-ig már nem változott. Az áprilisi törvények megszületése után nem volt kétséges, hogy a községi választásokról szóló, 1848. évi XXIV. törvénycikk Nagykanizsára is alkalmazandó, hiszen a város jogi értelemben „első bírósági hatósággal ellátott, rendezett tanáccsal" bíró községnek számított. (A „község" fogalmát a korabeli jogalkotók politikai igazgatási egységként kezelték.) Tanácsa 1848-at megelőzően mindvégig első fo- lyamodású bírói hatóságként funkcionált. A tisztújítást 1848. július 4-ére ki is tűzték, a fellelhető forrásokban azonban nincs nyoma annak, hogy ténylegesen megtartották volna. Ennek egyik oka az lehetett, hogy nem sokkal a kijelölt időpont előtt, 1848. június 15-én az országgyűlési képviselő-választás halálos áldozatokat is követelő véres verekedésbe torkollott. A választást félbe kellett szakítani, annak végleges lefolytatása - most már a kirendelt katonaság jelenlétében - csak egy újabb időpontban, 1848. június 27-én történhetett meg. A verekedést kivizsgáló megyei bizottság munkája egy nappal július 4-e előtt zárult, lényegében érdemleges eredmény nélkül.59 Az erőszakos események miatt felzaklatott kedélyek vélhetőleg még nem csillapodtak le eléggé. Az újabb választás megint kirobbanthatta volna a helyi politikai csoportosulások között fennálló ellentéteket, ami veszélyeztette volna a tisztújítás nyugodt és biztonságos körülmények között való végrehajtását. A másik ok, ami miatt a tervezett tisztújítás feltehetően elmaradt, az volt, hogy ezen időszakban kellett a kanizsai nemzetőrséget a Dráva-vonal vidékére mozgósítani. 1848. június 30-án a nemzetőrök közül többen arra kérték 57Rábavölgyi 2006.138., 142. p. 58 Az új rendszabásra vonatkozóan lásd: Halász 2006.411-413. p.; Szabó 2000. 63-69. p. 59 Hermann Róbert: Nagykanizsa története 1848-49-ben. In: Nagykanizsa. Városi monográfia. 2. kötet (Hermann 2006.) 466-471. p. 177
