Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)

Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Foki Ibolya: Nagykanizsa társadalmi-politikai életének fő vonásai a XVIII. századtól a XIX. század közepéig

ra, körülményeinek tisztázására is ki lettek küldve. Kiküldetésük eredményéről mindig be kellett számolniuk. Tevékenységüket továbbra is a tiszteletbeli tanácsosok segítették.

A tisztségviselők közé tartozott még az árvák atyja, a templom gondnoka, a kórház gondnoka, a tűzi pénztáros, az erdőfelügyelő, a városgazda, a főpalétás,53 a strázsamester, valamint a heti és országos vásárok jövedelemszedői. Rajtuk kívül konkrét feladatokkal bízták még meg a konyhavizsgálókat, az erdőpásztorokat, a hajdúkat és az éjjeliőröket.

1823-ban a bíróságtól elválasztották a szállásmesteri hivatalt, ettől kezdve a beszállásolásokat a kvártélymester intézte. Ugyanekkor hozták létre a „Gyámsági Hivatal Ügyvédlője" pozíciót.54

Megfelelő források hiányában csak feltételezhetjük, hogy a tisztújítások körül az ezt követő években nem zajlott minden rendben, mivel a vármegye 1827-ben egy választmányt küldött ki a város új önkormányzati rendszabásának elkészítésére. Ekkor történt meg a külső tanács létszámának fentebb már említett bővítése, amelynek folytán a „hatvanyosok"-ból „századosok" lettek. A választmány javaslatára a városi elöljárókat addig megválasztó, minden évben összetóduló, „érteden, míveletlen és semmi józan megítélő tehetséggel bíró" választóközönség helyett a választójogot a századosokra ruházták. Az 1828-as tisztújításon már ők választották meg a városbírót és a 12 tanácstagot. A többi tisztviselőt a tanács választotta, a jegyzőt a bíró és a 12 tanácsos együtt nevezte ki. A tanácsosok mandátumának hosszát ugyanebben az évben három évre növelték, a bírói mandátum ezt követően is egy éves maradt.55

A jegyzők személyével kapcsolatban ezután szinte folyamatosak voltak - hol okkal, hol ok nélkül - a szűnni nem akaró, különböző vádaskodások. Az 1830-as években a tanács belső működését is állandó személyi intrikák, egymás ellen indított bosszúhadjáratok és mindenféle áskálódások jellemezték. A fontosabb tisztségek betöltése mindig a pillanatnyi, helyi, politikai erőviszonyok alakulásának függvényében történt. Az évtized közepén súlyos visszaélésekre, folytatólagosan elkövetett hamisításokra, korrupciós ügyekre derült fény. A tisztújítások nem egyszer botrányos körülmények között zajlottak, ahol némelyek még a megye fennhatóságát is megkérdőjelezték. A politikai csatározásokból „természetesen" a „századosok" sem maradhattak ki, a hatalomért folytatott harc őket is megosztotta. A permanens válság nemcsak az önkormányzat működőképességét veszé53 A főpalétás feladata volt a településre kivetett hadi járandóság arányos elosztása és behajtása. Ő osztotta ki a kincstár által kifizetett térítéseket is. Halász 2006. 441. p.

54 Halász 2006. 405-409. p.

55Barbarits 1929/A. 76. p.; Szabó Zsuzsanna: Kanizsa önkormányzata az 1830-as években. Egyetemi szakdolgozat. Pécsi Tudományegyetem. Állam- és Jogtudományi Kar. Pécs, 2000. (Szabó 2000.) 32., 35-37., 40-41., 49-50., 63. p.; Halász 2006.407., 409. p.

175