Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Foki Ibolya: Nagykanizsa társadalmi-politikai életének fő vonásai a XVIII. századtól a XIX. század közepéig
pedtek le, így a város jogilag nem rendelkezhetett felettük. Amikor azonban a XVIII-XIX. század fordulójától a tehetősebb zsidók elkezdték felvásárolni a városlakók telkeit, már a városi jogszolgáltatás is kiterjedt rájuk. A zsidóknak egyébként az 1780-as évektől már megvolt a saját, külön szervezetük. A helybeli zsidóbírót és esküdtjeit az uradalom iktatta be és hagyta jóvá. A zsidók panasszal a zsidóbíróhoz fordulhattak. Amit ott nem tudtak elintézni, az az uradalomhoz került. A zsidóbíró a zsidókra kirótt terhek beszedésével, a zsidó árvák vagyonának felügyeletével, a zsinagóga és a saját iskola ügyeinek kezelésével is foglalkozott.51 A város igazgatási struktúrája a XIX. század első felében a korábbi állapotokhoz képest alapvetően nem változott. A rendelkezésre álló csekély számú forrásból52 annyit lehet megállapítani, hogy a század elejétől már sokkal népesebb tisztviselői kar látta el a feladatokat. A városbírót továbbra is az uradalom három jelöltje közül választották. Az 1811. évi kontraktus előírta, hogy az uradalomnak kötelessége az előző évi bírót minden évben újrajelölni. Az évenkénti tisztújítás kötelező volt, de nagyon sok esetben nem történt személyi változás, az addigi bírót újból megválasztották. A választáson a földesurat az uradalmi intéző és az uradalmi ügyvéd képviselte, a tisztújítás szabályos lefolytatására ez utóbbi felügyelt. A városbírák általában hosszabb ideig hivatalban maradtak, de az is többször előfordult, hogy néhány év kihagyás után ugyanazt a személyt újraválasztották. A hivatali rangsorban a bíró után a jegyző következett, akit ekkor már főjegyzőnek hívtak, s pozíciója - a korábbiakkal ellentétben - választás alá esett. Tevékenységénél és végzettségénél fogva talán ő volt a városi adminisztráció legfontosabb embere. A város törekedett arra, hogy ezt a feladatot lehetőleg jogvégzett személy lássa el. Munkájában az aljegyző és az írnokok segítették. A jegyzők elég gyakran cserélődtek, a város egyiküket sem tudta hosszabb ideig hivatalában megtartani. Valószínű ez vezetett arra, hogy a tisztújító szék 1822-ben határozatot hozott, amely szerint a főjegyzői tisztség nem esik évenkénti választás alá, hanem annak betöltésével a tanács szabadon rendelkezik, írnokot pedig a főjegyző fogadhat magának. A bíró és a jegyző mellett nagyon nagy felelősség hárult a városi kamarásra. Hatásköre az uradalommal való gazdasági kapcsolatoktól kezdve a különböző adófajták kivetésén és beszedésén át a város gazdálkodásának felügyeletéig minden fontosabb gazdasági ügyre kiterjedt. Szorosan együtt kellett működnie a pénzkezelésért közvetlenül felelős pénztárnokkal, ezért ezt a két hivatalt mindvégig bizalmi állásnak tekintették. A rendes tanácsosok között - ugyanúgy, mint eddig - továbbra is ott voltak a kiskanizsai városrész képviselői. A tanácsosok, amellett, hogy részt vettek a tanácsüléseken zajló döntéshozatalban, számos esetben egy-egy ügy kivizsgálásá51 Kaposi 2006/C 42. p.; Kaposi 2006/ A 87. p.; Degré 1972.114. p. 52 Vö. 41. jegyzet. 174
