Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Foki Ibolya: Nagykanizsa társadalmi-politikai életének fő vonásai a XVIII. századtól a XIX. század közepéig
földeket is tudtak létesíteni. Jelentős eredményt tudtak elérni a birtokok szabad adásvétele vonatkozásában is.36 Ez utóbbit illetően az uraság a XVIII. század közepén még megpróbálta szorosabb felügyelet alatt tartani a városi külső és belső ingatlanok forgalmát. Kikötötte, hogy a városi telkek adásvételére és ajándékozására vonatkozó szerződéseket az uradalom inspektora előtt kell kötni. E célból 1747-től egy külön jegyzőkönyvet vezettek. A városiak azonban úgy tűnik, nem igen törődtek ezzel. 1752-ben azt állapította meg az uradalom vezetése, hogy számos személy jogtalanul lakik a városban, úgy vásárolt házat és földet, hogy ehhez nem kérte ki a földesúr engedélyét. Ez a gyakorlat azonban az uraság háborgása ellenére valószínűleg továbbra is megmaradt, mert az 1773-as kontraktus már biztosította a lakosok számára a telkek szabad forgalmát. Az 1811. évi úrbéri szerződés szintén rögzítette ezt a jogot. Kimondta, hogy az ingatlanok adásvétele csak a magisztrátus tudtával történhet, erről a város pecsétjével ellátott „házlevelet" kell kiadni, és az ügyletet a város jegyzőkönyvébe be kell vezetni. A város jegyzője az uradalmi tiszttartóval évente egyszer egyeztette az adatokat az uradalomnál lévő funduális könyvvel, így a földesúr is figyelemmel tudta kísérni a tulajdonosok között beállt változásokat. Az ingatlanok forgalmazásába való beavatkozási igényét azonban gyakorlatilag már a XVIII. század végére sikerült a legkisebb mértékre korlátozni.37 Az urasággal való alkudozások folyamán szinte mindig a várostól indult ki a kezdeményezés.38 Az egyezkedések és tárgyalások sikeres vagy sikertelen kimenetele szempontjából sokat számított a város érdekérvényesítő képessége. Az érdekérvényesítésre az informális csatornáktól eltekintve elsősorban az önkormányzati szerveken keresztül nyílt lehetőség. Az árenda fejében biztosított föld- használat azt a szokásjogot is magával hozta, hogy amíg a lakosok a bérletet rendesen fizették, addig a földek tartósan a kezükön maradhattak, és belső ügyeik nagy részét is önmaguk intézhették.39 Az, hogy a város népe mennyire tudott élni a neki adott szabadsággal az önkormányzat szervezeti felépítésén és az annak működtetése során kialakult írott és íratlan szabályok sokaságán egyaránt múlott. A szervezet legfontosabb elemét a városi tanács képezte. A város egészének igazgatása, gazdálkodásának vezetése, a városi joghatóság elé tartozó perekben való ítélkezés mind az ő hatáskörébe tartozott. 1690-ben az első városi tanácsot egy háromtagú királyi bizottság nevezte ki. Egy 1703-ban kelt statutum szerint mind a bírót, mind a tanácsot választani kell, a választók személyéről azonban a források nem beszélnek. A tisztújítás 1737-től kezdve szabályosan, évenként tör^Simonffy 2002. 59. p. 37 Degré 1972.110-111. p.; Kaposi 2006/A 66., 78. p.; Kaposi 2003. 203. p.; Halász 2006.402-403. p. 38 Kaposi 2003.197. p. 39 Uo. 170
