Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Foki Ibolya: Nagykanizsa társadalmi-politikai életének fő vonásai a XVIII. századtól a XIX. század közepéig
tént, rendszerint január első napjaiban. Ilyenkor a bírót formálisan mindig újraválasztották, a tanácsot pedig rendszerint „megmarasztották", csak a lemondás vagy halálozás által megürült esküdti helyeket töltötték be. A megbízatást tehát valójában életfogytig vagy lemondásig terjedőnek tekintették. A vármegye kiküldöttjének a választásokon való részvételére 1726-ból, a földesúr képviseletére 1730-ból van először adat. A tisztújítások lebonyolításába azonban a földesúr valamilyen formában valószínűleg már korábban is beavatkozott. 1730-tól a választásokon mindig az ő megbízottja elnökölt.40 A rendelkezésre álló csekély forrásanyagból41 arra lehet következtetni, hogy az 1720-as években már a kisszámú, esküt tett városi polgárságnak is volt valamilyen szerepe a választásnál. A későbbi adatok szintén ezt támasztják alá. Egy 1787-ben kelt jegyzőkönyvi bejegyzés egyértelműen arra utal, hogy a bírót és a tanácsot a „purgerség" választja. Sőt, a tisztújításnak ezt a gyakorlatát ekkor már 1690-ig visszamenő szokásként említi.42 A magisztrátus mellett működő külső tanácsot is feltehetően a polgárság választotta. Ennek meglétére 1716-ból van először adat, ekkor 7 fő alkotta, funkciójáról azonban semmit sem lehet tudni. 1754-ben a külső tanács 14 személyből állt, száma hamarosan 22-re,43 majd 1791-ben 60-ra bővült. Tagjai közé - akiket egyébként másodesküdteknek, vagy „hatvanyosok"-nak is hívtak - a kiskanizsai városrész képviselőit is beválasztották. 1798-tól kezdve Nagykanizsáról 41, Kis- kanizsáról 19 „választott személy" került be a testületbe. 1827-ben létszámát százra emelték, ennélfogva magát a testületet ezután „századosság"-ként emlegették, s most már a bíró és a tanácstagok megválasztásának jogát is ráruházták. Ezzel Kanizsa a szabad királyi városokéhoz hasonló szervezetet létesített, a kiváltságos polgárságon belül megvalósult egy szűkebb réteg uralma. A hatvanasság bevezetésével a polgárjog fontossága is csökkent, mivel a polgárok kevesebb konkrét beleszólási lehetőséget kaptak az ügyek intézésébe. A polgárjog lényegében csak feltétele lett minden egyéb megbízatás elnyerésének. Valószínűleg a most már viszonylag nagyobb létszámú polgárság nehezen mozgathatósága okozta, hogy a polgárgyűlés jogosítványai fokozatosan az egyre bővülő létszámú külső tanács kezébe csúsztak át.44 A polgárság egészének a város igazgatására gyakorolt befolyása tehát gyengült, s talán ez a magyarázata annak, hogy a század elejétől már a tanács is könnyebben osztogatta a polgári címet. A tradicionális német iparos “Degré 1972.107-108. p. 41 Nagykanizsa város levéltára a második világháború alatt jelentős részben megsemmisült. A levéltári anyag csak a XIX. század második felétől maradt fenn, a XVIII. századra vonatkozóan csak a pusztulástól megmenekült, néhány jegyzőkönyv áll rendelkezésre. 42Degré 1972.109. p. Degré Alajos a hivatkozott 1787-es jegyzőkönyvi bejegyzést is idézi. 43 Ez 1757-ben történt. Vö. Barbarits 1929/A. 70. p. 44 Barbarits 1929/A. 70. p.; Degré 1972.109-110. p. 171
