Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Foki Ibolya: Nagykanizsa társadalmi-politikai életének fő vonásai a XVIII. századtól a XIX. század közepéig
kozók jövedelmeit a leggyengébb csoportba sorolt kereskedői átlag is kétszeresen felülmúlta.21 Nem segített ezen az sem, hogy a kiváltságos helyzetet jelentő polgárjogot túlnyomórészt az iparosok kapták meg. A polgárjog a teljes jogú céhtagság feltételét képezte, emellett a helyi közügyekbe való beleszólást is lehetővé tette. A városi polgár (vagy másképpen „purger") ugyanis különbözött az egyszerű lakótól. A puszta letelepedési engedély még nem jelentett polgárjogot. Erre a ház és a hozzá tartozó külső telek megszerzéséhez sem volt szükség. Fontos volt viszont a céhhez tartozás szempontjából és amiatt, hogy aktív és passzív választójoga csak esküt tett polgárnak lehetett. A polgárrá való felvételről a városi tanács döntött. A folyamodónak igazolnia kellett jó erkölcsi magatartását és törvényes születését, ezenkívül természetesen a taksát is le kellett fizetnie. Az ún. „Polgárok lajstroma"22 az 1745 és 1825 között polgárjogban részesítettek adatait tartalmazza. Ebből megállapítható, hogy a polgárrá felvettek majdnem 80 %-át a kézművesek tették ki, a többiek gazdák, kereskedők, értelmiségiek voltak.23 Jellemző, hogy az összes polgárnak csaknem fele ruházati iparosokból állt. Az újonnan betelepülők közül is az iparosok mindig megkapták a polgárjogot, ugyanez a földművesekről nem mondható el. A polgárok származási helyét nézve a fenti időszak alatt esküt tettek összességének (762 személy) valamivel több, mint egyharmada született Kanizsán, ezután az ismeretlen születési helyűek, majd az Ausztriában, Zala megye egyéb tájain, illetve Horvátországban születettek következtek.24 Degré Alajos kutatásaira alapozva elmondható, hogy a polgárok közé bekerülők nagyobb része mindig bevándorló volt, sőt az 1760-tól 1800-ig terjedő éveket kivéve a polgárjogban részesített kanizsai születésűek száma a felét sem érte el a bevándorlóknak. Legnagyobb számban majdnem mindig az osztrák örökös tartományokból betelepülőket vették fel. Ezt a családnév vizsgálatok eredményei is alátámasztják, mivel a polgárok között mindig több a német, mint a magyar nevű. Mindebből arra lehet következtetni, hogy a városi tanács tudatosan erősítette a német, illetve az iparos elemet.25 (Sokszor a kettő egy és ugyanazt jelentette.) A német lakosság az itt harcoló katonák visszamaradása révén már a vár töröktől való visszafoglalása időszakában jelen volt a városban. A vár lerombolása 21 Lendvai 2006. 225., 227. p.; Kaposi 2006/A 81. p.; Kaposi 2006/B 269., 273-274. p. 22 A „Polgárok lajstromá"-t 1809-ben Ege József városi főjegyző állította össze 1745-ig visszamenőleg a régi jegyzőkönyvek bejegyzései alapján. Utána 1826-ig vezették. Ábécérendben tartalmazza a polgárok nevét, születési helyét, foglalkozását és a felvételről intézkedő tanácsülés dátumát. Vö. Kerecsé- nyi Edit alább hivatkozott művével. Az értékes forrást a nagykanizsai Thúry György Múzeum őrzi. 23 Lendvai 2006. 205-206. p.; Degré 1972.104-105. p. 24Kerecsényi Edit: Adatok Nagykanizsa településtörténetéhez a „Polgárok lajstroma" (1745-1826) alapján. In: Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból 1978. Szerk. Degré Alajos. Zalaegerszeg, 1978. (Zalai Gyűjtemény 8.) (Kerecsényi 1978.) 119-120., 126. p.; Degré 1972.105. p. 25 Degré 1972.105-106. p. 165
