Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Foki Ibolya: Nagykanizsa társadalmi-politikai életének fő vonásai a XVIII. századtól a XIX. század közepéig
található. Ezek részben a város és környéke lakosságának mindennapi szükségleteit elégítették ki, a ruházati kézművesek és fazekasok népesebb tábora pedig - pl. a szomszéd vármegyék vásárain - a távolabbi környék ellátását is szolgálta. Kanizsán 1828-ban nagyjából minden tizedik családfő számított iparosnak. Ösz- szevetve ezt a szomszéd városok mutatóival és az országos adatokkal, Kanizsa ebben az időszakban viszonylag iparosodott mezővárosnak mondható.17 Az iparosok életének szervezeti kereteit a céhek biztosították. Az első céh létrehozására 1698-ból van adat (szabó céh), utána folyamatosan több is létrejött, az utolsó 1842-ben (ács és kőműves céh). Megalakulásuk a török alóli felszabadulás utáni első két évtizedben a legdinamikusabb, ezután lelassul a folyamat. A XVIII. század további időszakában már csak egy-kettő, a XIX. század első felében három új céh nyeri el a kiváltságot. Kanizsán főként a létszükségleti cikkek előállítói alakítottak céheket, ezen belül itt is megmutatkozik a ruházati ágak túlsúlya. Mivel a szabók, csizmadiák, takácsok, szűcsök, cipőkészítők éltek és dolgoztak a legnagyobb számban, érdekeik védelmére elsősorban közöttük indult meg a szerveződés. De a pékek, mészárosok, kovácsok, ácsok, kőművesek, asztalosok, lakatosok stb. éppúgy létrehozták saját céheiket.18 A céhek articulusai - itt is, mint másutt - nemcsak a céhek belső működését szabályozták, hanem az inasok, legények, mesterek mindennapi életére vonatkozóan is pontos előírásokat tartalmaztak. Fő törekvésük nyilvánvalóan a monopolizálás, a verseny kizárása volt. Ez sokszor nemcsak az árusításra, hanem a nyersanyagbeszerzésre is vonatkozott.19 A kontárok ellen természetesen mindig határozottan felléptek. Bár tárgyalt korszakunk végére már eljárt felettük az idő, mindazonáltal a vállalt vagy rájuk rótt feladatok teljesítésével a helyi társadalom életében aktív szerepet játszottak. A konkurenciát a jelentős népességnövekedést eredményező20 bel-és külföldi bevándorlókkal érkező idegen mesteremberek, a kontárnak tartott helyi zsidó kézművesek, valamint a vásárokon megjelenő, szintén többnyire a zsidók által közvetített gyáripari termékek jelentették. A hagyományos iparos társadalom azt is rossz néven vette, hogy - amint már említettük - a legszebb és legfrekventáltabb helyen fekvő házakat jórészt zsidó kereskedők vásárolták fel. Szintén ellenérzésekre adhatott okot, hogy a városi társadalmon belül a kereskedők rétege alkotta a jobb anyagi pozíciókkal rendelkező népességcsoportot. A fizetett adók nagyságát vizsgálva egyértelműen bebizonyosodik, hogy az iparral foglal17 Lendvai Anna: A kézművesség és a céhek története Nagykanizsán 1690-től 1849-ig. In: Nagykanizsa. Városi monográfia. 2. kötet. (Lendvai 2006.) 200-203., 205., 215., 223., 229-230. 18 Lendvai 2006. 209., 211., 217., 231. p. 19 Uo. 223. p. 20 Az 1820-as évek vége felé már mintegy 7000-en éltek Kanizsán. 164
