Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Molnár András: A zalai nemesség politikai erőviszonyai 1847-ben
kértek, hogy a Tekintetes Úrnál legalább vagy 40 akó baki bort eszközöljek számokra. Vagy hogyha ezt a Tekintetes Úr nem resolválhatná,28 azon esetre a pö- löskei tisztségnek adná utasításba, hogy amennyire tőlük kitelhetik, a szomszéd sándorházi, szentandrási, úgy sárhidai és bocföldi nemesek közt szavaikkal a liberális rész számára embereket szerezni igyekezzenek. Én ezt meg is ígértem, hogy a Tekintetes Úrnak ez érdemben írni fogok, s fel fogom kérni, hogy ezeket, amennyire kitelhető, a jó ügy eránt viseltető kegyességénél fogva kieszközölni kegyeskedjék."29 Lunkányi válaszát és Kováts szerepét a zalai korteskedésben nem ismerjük. Az uradalmi ügyész a tisztújítás előtt egy héttel csupán az alábbiakról tájékoztatta a cenki jószágigazgatót: „A conservatív, úgy a liberalis párt is a legnagyobb élénkséggel dolgoztak - idáig a kimenetel kétes. A conservatív párt már a leendő tisztviselők listáját is elkészítette, s azt a főispáni helyettesnek be is mutatta, ki, mint mondják, a conservatív rész mellett hogy fog dolgozni, onnan bizonyos, mivel a kormánytól utasítást kapott volna Bogyaynak pártolására. A kimenetelt tisztújítás napján mind a Tekintetes Úrnak, mind a nagyméltóságú grófnak megírni fogom."30 Kováts Zala vármegye 1847. június 15-i tisztújításán személyesen nem vehetett részt Zalaegerszegen, mert felesége váratlanul megbetegedett, és otthon kellett maradnia Nagygörbőn. A zalai tisztújításról azonban mégis beszámolt Lunkányi- nak, mégpedig ugyancsak Nagygörbőn lakó barátja, az általa meggyőződéses ellenzékinek jellemzett ügyvéd és táblabíró, Tolnay Károly elbeszélése alapján. (Kováts levelét lásd a 2. sz. mellékletben!)31 Tolnay egyébként 1844-től 1847-ig a szántói járás főszolgabírója, 1847/1848-ban pedig Zala megye egyik országgyűlési követe volt, és Kováts megbízható, szavahihető embernek tartotta. Kováts Zala vármegye következő, 1847. augusztus 30-án kezdődött és szeptember 7-én végződött közgyűléséről is hosszabb levélben, részletesen tájékoztatta Lunkányit.32 A közgyűlésen történteket összegezve az alábbiakat állapította meg: „Az egészre nézve bizton el lehet mondani, hogy ily dissolutus33 állapotban még nem voltunk. Nem találkozván tudniillik csak egy fő is, aki részint a felingerült, 28 Nem dönthetné el, arról nem határozhatna. 29GYMSM SL Széchenyi cs. lt. 11. d. Kováts László levele Lunkányi Jánoshoz, Zalaegerszeg, 1847. május 14. 30GYMSM SL Széchenyi cs. lt. 11. d. Kováts László levele Lunkányi Jánoshoz, Pölöske, 1847. június 6. A zalai tisztújítás előkészületeiről lásd még: Molnár András 1994.147-149. p. (Festetics Leó jelentései a kancellárhoz, Dáka, 1847. május 27., június 10.) 31GYMSM SL Széchenyi cs. lt. 11. d. Kováts László levele Lunkányi Jánoshoz, Nagygörbő, 1847. június 16. A zalai tisztújításról lásd részletesebben: Molnár András 1994.150-161. p. (Festetics Leó jelentése a kancellárhoz, Dáka, 1847. június 21.) 32 GYMSM SL Széchenyi cs. lt. 11. d. Kováts László levele Lunkányi Jánoshoz, Nagygörbő, 1847. szeptember 9. 33 Szétbomlott. 135
