Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Hudi József: A balatonfüredi fürdőorvos jelentése 1832-ből
vost - Oesterreicher Manes József személyében 1786. március 7-én nevezte ki.5 A helytartótanács rendeletére Zala vármegye 2 forint napidíjazással fürdőbiztost nevezett ki a nyári fürdőidényre.6 A vendégek egészségügyi ellátásáról ezután a kinevezett egészségügyi személyzet (fürdőorvos, sebész, patikus) gondoskodott. A fürdő fejlődésének negyedik szakasza 1802-től 1836-ig tartott. A rend 1802- ben történt visszaállítása után az apátság ismét saját kezelésbe vette a fürdőt, s felújította a bérleti rendszert, amely 1836-ig, a fürdőfelügyelőség működésének kezdetéig volt érvényben.7 Az 1834 július végi tűzvész nyomán, jelentős költségekkel újjáépült a fürdőtelep, amelyet már nem lehetett a régi módon igazgatni. Az ún. Savanyúvizi Felügyelőség felállítása a fürdőtörténet új fejezetét nyitotta meg, amely a polgári kori fürdőfejlesztés kezdetéig tartott, s minőségi változást jelentett. Az állandó lakossággal, lelkésszel, kápolnával bíró, városias jellegű fürdőtelep kisüzemmé vált, amely a tihanyi uradalom szervezetébe illeszkedett. A gyógy- és hidegfürdő,8 a patika a vendégek gyógyulását, a kórház, posta, színház,9 templom, kávéház, fagylalda, angolkert, sétány, csónak- és hajókikötő pedig testi-lelki szükségleteik kielégítését és szórakozásukat szolgálta. Egyes kereskedők a fürdőre emlékeztető ajándéktárgyak (pl. ivópohár, díszpohár, metszetek, porcelántárgyak) és a nyomtatott fürdőnévsor árusításával is emlékezetessé tették a Füreden való tartózkodást.10 A fürdő rendjének fenntartásáról a közigazgatás magasabb szintjén Zala vármegye, illetve a megyehatóság nevében eljáró tapolcai járási főszolgabíró vagy helyettese (esküdtje) gondoskodott. A polgári fürdőbiztos („polgári rendtartó") 5Orzovenszky 1863. 42. p.; Zákonyi 1988. 341. p. 6 Sörös 1911. 326. p. A fürdőbiztos számadása mutatja, hogy a fürdőidény május 1-től augusztus 31-ig tartott, de elvétve még szeptemberben is fogadtak vendégeket. A fürdő hivatalosan szeptember 30-án zárta kapuit. Vö. Horváth Bálint: A' füredi-savanyúviz 's Balaton' környéke. Kézi-könyvül a' savanyúvizi, 's balatongőzösi minden karú, 's rendű tisztes vendégeknek. Magyaróvár, 1848. 25. p. A balatoni hidegfürdőket május 15. - szeptember 15. között tartották nyitva. Vö. Kovács Emőke: A 19. századi Balaton világa. Bp., 2007. 66. p. 7Écsy Lászlót 1835 márciusában nevezték ki fürdőfelügyelőnek (fürdőigazgatónak), de hivatalos működését csak a bérleti szerződés lejárta után, 1836. április 12-én kezdhette meg. Vö. Orzovenszky 1863. 58. p. 8 Az 1819-ben, majd 1822-ben fölállított, később folyamatosan bővített balatoni hidegfürdő zárt faépítmény volt, amely szintén a gyógyítást szolgálta, mivel az orvos a Balaton vizét, mint „gyógyté- nyezőt" propagálta. Ami nem jelentette azt, hogy az egészségesek nem használták volna. A Balatonban való fürdés, úszás nem volt divatban, inkább kuriózumnak számított. 91831-ig, a 400 személyes állandó színház átadásáig a mai kerektemplom közelében álló deszkaszínben léptek fel a vándor színtársulatok. 1845-ben felépült az állandó nyári színkör, az aréna, amely szép időben helyet adott az előadásoknak. Vö. HUDI József: A balatonfüredi színházak és színészet története. Balatonfüred, 2008. 10 Borsos Béla: Korai magyar fürdőkúra-poharak. Orvostörténeti Közlemények 1971/60-61. 249-263. p.; Németh László: Balaton-Füred fürdő ivókúra poharai. Füredi História VII. 2007/2. 7. p. Németh szerint a csiszolt, gravírozott üvegpoharak az 1840-es években terjedhettek el. A nyomtatott fürdőnévsorokat 1839-től évente jelentek meg. Vö. Zákonyi 1988.186-187. p. 122
