Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)

Emlékezés Simonffy Emilre - Simonffy Emil: Zala megye társadalma a polgári korban

A település-szerkezet

Zala vármegye az ország egyik jellegzetesen aprófalvas vidéke. Nem is lehet egyértelműen meghatározni, hogy mi tekinthető önálló településnek. A rendi korszak különböző célú összeírásai az egyes kis településeket hol összevonva, hol külön- külön vették számba. Bizonytalan volt az egyes települések minősítése is: mezőváros (oppidum), falu vagy puszta-e. A kiegyezés után kialakított községi szervezet közigazgatási és nem települési fogalom volt. Egy város, nagyközség vagy kisközség határában a belterületen kívül több település („külterületi lakott hely") lehetett. Például 1941-ben az alig négyszáz lakosú kisközség, Zalanémetfalu (ma Ligetfalva) lakosságának több mint 40 százaléka (395-ből 159) Örvényeshegyen lakott. Esztergály (ma Esztergályhorváti része) lakosságának negyedrésze (781- ből 187) négy külterületi lakott helyen élt. A 812 lakosú Korpavár község lakói közül 528 fő az akkor még külterületnek számító (ma Nagykanizsához tartozó) Palinban, 135 fő pedig hat kis településen és csak 149 fő élt Korpavár belterületén.

Az apró települések néhány jellegzetes típusa a következő:

a) A megye délnyugati részén elterülő nagy uradalmak (alsólendvai, belatin- ci stb.) apró úrbéres „falvai". Az uradalom ezeket „judicatus" (=bíróság) területi egységeibe vonta össze. Az egyes településeknek volt saját „falusi bírája", ezek fölött állott a judicatus bírója, az uradalmi tisztek vele érintkeztek. Ezek a települések a polgári korban általában kisközségekké alakultak, de sokszor a legalapvetőbb intézményekkel sem rendelkeztek. Például nem volt külön temetőjük, hanem a plébániatemplom mellé temetkeztek.

b) A kisnemesség a megye nyugati felében legnagyobbrészt „szeg"-ekben, „szer"-ekben, „fordulat"-okban élt. Ezek egyes csoportjai kisközségekké alakultak, hogy azután a közigazgatási egyesülési folyamat már a dualizmus időszakában meginduljon, és napjainkig tartson. Szentgyörgyvölgy hét-nyolc „szeg"-e mindvégig egy kisközséget alkotott, Becsvölgye 1943-ban három kisközségből (összesen nyolc településből) egyesült nagyközséggé.

c) Sajátos szórványtelepülési formát képeztek a „hegy"-ek, szőlőhegyek. Kezdetben általában csak ideiglenesen költöztek ki a hegyre, addig laktak ott, amíg nem volt lehetőségük beköltözni a faluba vagy a városba, de sokan véglegesen kint rekedtek. A hegyek egy része a polgári korban önálló községgé alakult, rendszerint több „hegy"-et közigazgatásilag összefogva. így szakadt el Keszthelytől Cserszegtomaj és Gyenesdiás. A hegyek többsége azonban nem tudott vagy nem akart önállóvá válni. Zalaegerszeg nyugati és déli szőlőhegyei (Egerszeghegy és Jánkahegy) sikertelenül törekedtek az elszakadásra, pedig a 19. század közepén a mezőváros két külső utcájához hasonlóan hátrányos megkülönböztetésben részesültek (például a városi közlegelőt csak külön bér fejében használhatták). A legtöbb „hegy" külterületi lakott hely maradt, bár sokszor jelentős népességgel ren11