Csány László reformkori iratai 1817-1848 - Zalai gyűjtemény 66. (Zalaegerszeg, 2009)
I. Csány László levelei, beszédei, írásai 1817-1848
zaklathasson, kötelességemnek tartom Önnel Kehidának és megyénknek állását tudatni. A kehidai jobbágyoknak nyugtalansága valami gazember agyában készült mese, miről Zarka úr,324 ha magának időt vön tudakolózni, bizonyosan meggyőződött volna; szívökben mit éreznek ők, annak tudása Istené, de nyugtalanságot, elégedetlenséget Antal325 halála óta nem nyilvánítottak, annak bebizonyítására fel merem hívni egész Zala völgyünket, és ez reményiem, megnyugtathatja Önt. A gazdaság lehet, hogy most úgy nem megy, mint ment Antalnak életében,326 de Barátom, erre a szerencsétlenség első órájában már el voltunk készülve, azonban Huszár327 eddig azt sem folytatja rosszul; mit nem tud a szomszéd, ha tudni akar. Én pedig valamint látni semmit, úgy tudni mindent akartam, s így elmondhatom, hogy a birka és más marha328 rosszabb állapotban nincsen, mint volt szokottan előbbi években. A Kolerát329 egy jó, nyugalmas és éltes gazdaasszony váltá fel, s ez nagy házi boldogság; takarmány van elég, a vetéssel is elég serény volt Huszár másokhoz képest. Az inas eljövetelemkor még ott volt, de megizentem nékie, hogy Önnek nincsen reá szüksége, és elmehet, erre pesti beszélgetésünk következésében feljogosítva érzem magamat; szerette volna a hitván ember fizetésért ingyen, dologtalanul eltölteni ezen évet is. Karácson ünnepeket Szentlászlón330 töltém; Klárinak331 egészsége tűrhető, Józsié332 jó, ámbár ez hétfőn kolbásszal, káposztával és többféle jó kláris333 étkekkel úgy elrontotta gyomrát, hogy éjféltájban a fél folyosóját teleokádta, de ezen kiürülés inkább hasznára vált, mint kárára. Minél bellebb megyünk a télbe, annál közelébb áll hozzánk a tavasz, s ezzel az országgyűlés, és mi nyomorult magyarok ahelyett, hogy hátralevő időnket erőnk központosítására szentelve minden áldozattal törekednénk a lesben álló halált legyőzni, eszközül engedjük magunkat használni azok által, kik nemzetiségünket gonosz indulattal a tátongó sír borzalmainak mindinkább elébe tolják. Legelső teendőnk lenne ama amalgamára,334 mely talán még jövendőnket megszülhetné, a közterhekbeni aránylagos osztozás; és hogyan állunk ma honunkban 324 Zarka János (1805-1856), Vas megye korábbi alispánja, 1839/1840-ben országgyűlési követe, majd királyi ítélőmester. 325 Deák Antal, Deák Ferenc bátyja 1842. június 20-án halt meg Kehidán. 326 Deák Antal és Ferenc közösen gazdálkodtak, ám Antal életében Ferenc csak bátyja hosszabb távollétei idején irányította az uradalmat. 327 Huszár János kehidai kasznár. 328 Értsd: jószág, állat. 329 Deák Ferenc így „becézte" korábbi, kiállhatatlan kehidai házvezetőnőjét. 330 A Zala megyei Pusztaszentlászlón, Deák Ferenc sógoránál, Oszterhueber Józsefnél. 331 Deák Klára, Deák Ferenc nővére, Oszterhueber József felesége. 332 Oszterhueber Józsefé. 333 Értsd: a felesége, Deák Klára által készített. 334 Egybeolvadás, másképpen érdekegyesítés. 65
