Csány László reformkori iratai 1817-1848 - Zalai gyűjtemény 66. (Zalaegerszeg, 2009)

I. Csány László levelei, beszédei, írásai 1817-1848

és fáradhatlan cselekvés azért, hogy egyenlő magasságra juthassunk azokkal, kik bennünket már régen elhagytak. Elérhetésők ugyan nem könnyű, kivált nekünk magyaroknak, mert az út göröngyös, s megjárása munkásságot s kitűrést követel; de hála a nemzet nemtőjének,300 megértvén már hazánk az időnek haladást parancsoló szavát, hihetővé lön, hogy nekünk juthat a szerencse felküzdhetni oda nemzetünket, hol őseink vétke nélkül már századok előtt állnia kellett volna. Most már induló zengedez közelben, távolban; itt gyorsabb, ott lassúbb, de induló mindenütt; induló a kedves Erdélyben is. Nagy szám törtet már előre honunk téréin, melyeket alig néhány év előtt még mákonyos tompa álmot aluvók milliói fedének; életvidoran halad az elősereg az erős akarat biztosította cél felé; habo- zón, óvakodva, kétes lassú léptekkel követi azt nagy távolban, mint utócsapat, a fontolva haladók301 ingatag, határozatlan osztálya. Üdvözlégy azonban kétes lassú lépteidért is kedves rokonoknak utócsapata! Üdvözlégy, mert a veszteglés vétkes tanyájától lassú lépésed is elvezet; üdvözlégy, mert majd ha a mozgás által megerősödött inaid közelebb visznek az elősereghez, és lovagias szellemű tábornagyaid gyorsabb paripákra ülvén, elérik veletek a korábban indulókat, akkor az egyesült erőnek nem lesz nehéz felhatni a célhoz, hol a fölemelt emberiség áldást esdekel fejetekre, és ahol a közvéleménynek mindenható ereje oltárt emel számotokra is, melynél egy jobb kor hálával áldozandik emléketeknek; de fontolgatás- tokat hosszúra ne nyújtsátok, sőt kettőztetett lépésekkel siessetek az elválasztó tágas tért betölteni, mert elillan a feddve intő idő, s megvetett feddése bosszulat- lanul nem marad. Vannak percek a nemzetek életében, melyeknek elhanyaglásá- ban százados rossznak rejlik magköve. Nem látjátok-e, miképp vonulnak máris derülni kezdett egünkre váratlan fellegek? Nem látjátok-e, miképp buknak föl itt is, amott is, s odább a széleken is, a torzképek, jobb reményünk fakadozó bimbóit kaján agyaraikkal előrlendők? Minap a panslavismusnak sokáig éji homályban fajongó bagolyserege kelt ki odújából, bennünket vádoló; ma meg az illyr litera- tura302 szende(!) barátai tisztválasztási alkalmat használva lépnek ki dühösen a tudomány színlett köréből, s eddig előttünk ismeretlen színű zászlók alá gyűlnek, s magokat Európa béke-mélyében fegyveres testületté alakítva, földúlják a fegyvertelenek nyugalmát, s kezöket testvéreik ártatlan vérében fürösztik meg.303 És miért mindezt? Mert ezek a magyar állományhoz és százados csaták romjai közt nyugvó dicső elődeik horvát nevéhez, mint el nem fajult unokákhoz illik, hívek maradva, az ily csábok által mássá átalakulni nem akartak.

300 Védőszellemének, őrangyalának.

301 Viszota Gyula szerint a „fontolva haladók" kifejezést először Csány használta a konzervatívokra, és e kifejezés e cikk nyomán terjedt el. Vö. Viszota Gyula: Gróf Széchenyi István írói és hírlapi vitája Kossuth Lajossal. I. rész (1841-1843). Bp., 1927. 692. p.

302 Horvát nacionalista irodalom.

303 Utalás Zágráb vármegye 1842. május 31-ei véres tisztújítására, melyen a horvát nacionalisták kerekedtek felül.

59