Csány László reformkori iratai 1817-1848 - Zalai gyűjtemény 66. (Zalaegerszeg, 2009)
I. Csány László levelei, beszédei, írásai 1817-1848
csak egy lépés van." Reánk, kik Deáknak új triumphusokra,496 új borostyánokra akaránk alkalmat szerezni, nyugodt lélekkel mondjuk, ama szavak nem alkalmazhatók. Mi úgy szólunk e napról, amint azt több jelenvolt külmegyeiek is bebizonyíthatják. Nem gondolhattuk, hogy Deák, ki már április 4. óta gyűlésben nem volt, abba éppen e napon megjelenjen, mert azt hittük, hogy a hozzá küldött választmányhoz intézett nyilatkozatának ismétlését személyes szóvali előadással fölöslegesnek fogja tartani. De ő bejött, és mi megjelenését örömittason, kedvező előjeléül vettük határozata változtatásának. Gyűlésbe léptekor a tiszteletnek legélénkebb nyilvánításával fogadtatott. Amikor szólott, arcán csend és nyugalom volt látszató; elsorolá okait, melyek miatt a követséget elvállalnia lehetetlen, de a bölcsnek ajkiról ez alkalommal nem a szokott meggyőző ellenállhatlan okok hangzának, üresek voltak azok, üresek a bámulásig; bú, fájdalom dúlta kebellel éreztük, hogy a fölhozott okok nem indíthatják Deákot az őt dicsőítő megyéje bizodalmának visszalökésére. Fölszólanánk utána többen, de Isten és hon előtt esküszünk, hogy két szólónak kivételével mindnyájan mérséklettel, és indulatos kifakadások mellőzésével szólánk. Az első, aki okait cáfolá,497 többek közt elmondotta, hogy a fölhozott okok az 1839-i követválasztásnál is fönnforogtak, és akkor Deákot, jóllehet mint gyakorlat embere, átlátva a viszonyokat leplező szöveten, azokat szinte úgy tudta, mint a szóló, mégis azok nem tartóztaták a követség elvállalásától; és elérzékenyülve kijelenté, hogy tisztelete iránta megcsökkent; de ha valakitől nem, úgy azon szólótól nem kelle Deáknak e bár fölötte erős nyilatkozatot rossz néven vennie, mert jól ismervén őt Deák, tudta, hogy annak keblében a jövendő iránt már rég haldoklik a remény. A második szóló498 Deákot négy bűnről vádolá: vétett tudniillik Deák Isten, haza, megye és barátai ellen. Isten ellen azért, mert ez őt teremthette előbb, teremthette utóbb, és éppen most terem- té, mikor Magyarhon átalakulási szakának kelle bekövetkezni, s így azért teremté őt Isten e fontos időben és áldá meg oly óriási elmetehetséggel, hogy ezzel hazáját boldogítsa, mit ő elmulasztván, vét az Isten ellen; de vétkezik hazája ellen is, mely minden fiától méltán követeli, hogy neki tehetsége szerint szolgáljon, s ő a legaggasztóbb időben tagadja meg tőle szolgálatát, mi által ellene bűnt követ el; vétkezik végre megyéje és barátai ellen, mert amaz iránt tiszteletlenséget, emezek iránt pedig szívtelenséget bizonyít visszalépésével. Eközben folyvást tartó gúny, sőt mondhatnók megvető mosoly közt többször ismételé Deák közbeszólólag e szavakat: „én mégsem megyek, de én mégsem megyek." Keserű, bánatos érzelem özönlött lelkünkre e meglepő látványkor, mert sejdíteni sem mertük volna, hogy ő ily idomban mutatkozhassék; ő nem volt a régi Deák, mert dacolt, és dacolt gúnnyal, megvetéssel; nem, mint X. írja, indulatos kifakadások ellen, nem, 496 Diadalmenetekre. 497 Csány László. (Lásd az 1/38/A-B. sz. dokumentumot!) 498 Zalabéri Horváth János. 104
