Csány László reformkori iratai 1817-1848 - Zalai gyűjtemény 66. (Zalaegerszeg, 2009)

I. Csány László levelei, beszédei, írásai 1817-1848

hanem könnyekre indító beszédek ellen. A gúny minden bántalmak közt legsértőbb, sértett az minket iszonyúan, de elfojtók égető fájdalmunkat és hallgatánk. Szólott a 3., a 4., és még árnyéka sem mutatkozott az indulatosságnak, de annál látszóbb volt mindenképpen a fájdalom érzete. A hideg részvétlenség a mondottak iránt, a folytonos gúny, mely a szóló beszéde közben sem szállott el Deák arcáról, ennek béketűrése fonalát elszakasztá; ekkor hevesen és komoran kérdé ez Deákot, miért nevet oly hidegen, mikor mindnyájunkat elérzékenyülve láthat, és miért gúnyolja ki őt előadásáért? Igaz, Deák fölkelt, s engedelmet kért, ha valakit tehetségében nem álló arcizmaival akaratlanul megbántott, és most eltűnt a gúny, s helyét neme a búsongó komolyságnak váltá föl arculatán. íme ez, és csak ez az, amiért Deákot X. mint barátainak martyrát állítá a haza elébe; ez, és csak ez az, miért X. által ama népsöpredékké aljasíttatunk, mely a tegnap istenített hősét ma sárral dobálja; mert amit azon ifjú mondott, ki egy ideig Deák írnoka volt,499 azt Deák nem neheztelte, tudván, hogy a szavak nem úgy voltak érezve, mint azok a nyilvános szólásban nem gyakorlott szónok nyelvéről lesikamlottak. Szólották tizennégyen, de az említett két szólón kívül még csak hév sem mutatkozott a beszédekben; így tehát indulatosság, harag, gyűlölség, melyekkel Deáknak a gyűlésben találkozni kelle, X. levelében gonosz rágalom. Szívekben a haragnak, bosszúságnak, mily adaga rejlik, annak megítélése Istené, de küljelekben sértőleg azok észrevehetők nem voltak. Ismerünk olyat, kinek forró szeretetét Deák hidegsége meglangyítá; ismerünk, kinek tisztelete Deák iránt megcsökkent, de nem ismerünk senkit, kinek Deák személye iránti barátsága bosszúvá vagy gyűlölséggé változott volna. így mi szüksége volt Deáknak védelemre, hiszen személye óva volt minden bántalmak ellen, mert Deáknak érdemei Zalában méltó elismerésök- nél fogva ma is, akkor is hódító erővel bírtak; okai pedig bizony általunk, kik a körülményekbe avatottak voltunk, védelmet nem érdemlettek.

A gyűlés határozatát illetőleg, miszerint Deáknak követségrőli lemondását el nem fogadhatók, állásunk föltételezte; ugyanis 48 óra előtt több ezerek által történt választást most százakkal megváltoztatni anélkül nem lehetett, hogy azáltal kártékony következéseket szülhető gyanúsításokra ok és alkalom ne adassák.

Ezzel X. úr levelére hosszú feleletünket bezárjuk; egymástól eltérő különböző alakban tűnnek föl a levélben és a feleletben a zalai események; a levél inkább X. saját nézetei, a felelet a dolog állapotának hű rajzolata. A közönség ítélni fog fölöttünk. Közel állunk ama szomorú meggyőződéshez, hogy kárhozatunk a közvélemény előtt el van határozva. Ha ki kell ürítenünk a méregpoharat áldozatul a hazának, ám legyen; mi kiürítésétől vonakodni nem fogunk. A gyöngének, ha reá óriási érdemeknek súlya nehezedik, roskadnia kell. Tettünknek jutalma a tettben rejlik, s ebben föltaláljuk azt. Vigasztalást lelkünk nyugalmától várunk, és azon

499Skublics László (1819-?), jurátus volt Deák írnoka az 1839/1840. évi országgyűlésen. Vő. Molnár András 2007. 311. p.

105