Csány László reformkori iratai 1817-1848 - Zalai gyűjtemény 66. (Zalaegerszeg, 2009)
I. Csány László levelei, beszédei, írásai 1817-1848
sük; valóban különös tünemény lenne alkotmányos országban, a választásoknak ily néma példánya. Mi, mindennapi lények ilyennel nem udvarolhattunk, tőlünk, emberektől csak emberi kívántathatott, és mi föladatunkat lelkiismeretesen megoldottuk, és ígéretünket megtartottuk, mert ügyért izgatánk, személyét nem compromittáltuk, nevét lehelet homálya sem borítá, tükörtisztán állott az, mint mindenkor, és dicsőbben talán, mint valaha. Állításunk tényen alapszik, melynek valóságát be is tudnók bizonyítani. De vegyük föl, hogy mindezek nem így, hanem amúgy történtek, mint X. levelében írvák; azok, tekintve az 1839-ki követválasztást és azok előzményeit, a követségrőli visszalépésre nézetünk szerint okul nem szolgálhattak. (Vége következik.)486 Pesti Hírlap 1844. január 14. (317. sz.) 29-30. p. Részleteit idézi: Molnár András 1990. 28-29. p. 1/45. Pest, 1844. február 1. Csány László „Cáfolat Zalából" című hírlapi cikksorozatának harmadik része a zalai követválasztásról Cáfolat Zalából. (Folytatás.) X-nek kitérései a legférfiatlanabb kicsinységekre is, úgy látszik, mindenáron biztosítani akarják a közönségnek pártunk iránti ellenséges indulatját, és annak Deák személye iránti úgyis kétségtelen tiszteletét; különben hogyan lehetne fölhozni azon mondából merített nyomorú kifakadásokat, miszerint a gyűlést megelőző estén az első alispán szállásán többen hangosan emlegették Deák személyéért tett költségeiket, és volt, „ki Deákon akarta követelni kiadott pénzeit". Mi nem hallottuk a gyáva gyöngédtelen kifakadást; de ha történt, lelkünk mélyéből helytelenítjük azt. Hogy a főnökök Deák helyett mást követnek nem választani elhatározák, az igaz; de aki körülményeinket ismeri, s eseményeink kifejlődésének utolsó óráiban megítélni tudta ügyünk állását, melybe azt Deák visszalépte helyező, helyeselni, és nem kárhoztatni fogja határozatunkat. Mi az ügyet hűtlen el nem hagyhatók. Ezerek határozatának más irányt adni az ügy veszélyeztetése nélkül rögtön nem lehetett. Azon körülmények, melyek, ha Deák kereste volna is a követséget, elegendők valának annak elvállalásától őtet elrettenteni, részint igazak, részint pedig X. által különféle színezetben több fölhozott álhírekből meríttettek; így nem igaz, hogy Óhidon egy adózni akaró nemes egy nem adózót agyonlőtt; nem igaz, hogy Deák 486 A cikk folytatását nem egy, hanem két részben közölte a Pesti Hírlap. Lásd a következő két dokumentumot! 100
