Kardos Ferenc: „Veszedelmes habok között látszatik életünk forogni”. Források a zalai cigányság 18. századi történetéhez - Zalai gyűjtemény 65. (Zalaegerszeg, 2008)

Bevető: Források és adatok cigány közösségekről a 18. századi Zalából

18. századi zalai cigányság is differenciált: anyagi körülményeit, mesterségét, vándorlási szokásait és életmódja más területeit illetően. Ennek ellenére a cigányság nagyobbik felét kitevő szegény, zsellérsorban élő, mások (sokszor nemesek) levetett ruháit rongyosságig hordó, gyermekeit cigánymódra nevelő, meztelenül járató (ez nyilvánvalóan csak a kisgyermekekre vonatkozik), szegénysége okán döghúst is fogyasztó („ha volna, ennék") életmódja a jellemző. A cigány módra nevelésről bővebbet nem árulnak el a források, de az idősebb fiúknál többnyire apjuk mesterségének elsajátítását, és család többi tagjánál a koldulást, faluzást jegyzik fel ezzel kapcsolatban.

A cigány családok viselete

A cigány családok viseletére elsősorban a cigány összeírásokból kapunk adatokat. A viseletre rákérdező 1772-es és 1773-as összeírások vonatkozó rovat szövegekből kitetszik, hogy a kor szokásainak és vagyoni helyzetüknek megfelelően, leginkább szegényesen (leceo, misere) öltözködtek. Az összeírások a viselet tekintetében arra összpontosítanak, hogy a család mennyire asszimilált a viselet terén is: cigány módra (more Zingarorum) vagy helyi lakosok módjára (more incolarum) öltözködik-e. Gyakori (a férfiaknál) a clamide (ing) és a coturnis csizma viselete, előfordul a tunica, pali, caligis (valamilyen bőr lábbeli, de ebben a korban jelenthetett bőrnadrágot is), viseletdarabok említése és a gyermekek lepedővel való „öltöztetése" (tela tectae incedunt).

Az eddigi adatok szerint ekkor nem beszélhetünk csak az etnikumra jellemző viseletről, csupán az a szabadabb viseleti mód tűnik fel, mely nem figyelt a magyar közösségekben létező vallási, szokásjogi megkötésekre. Ez főleg olyankor tűnhetett fel, amikor az öltözködési normákhoz mereven ragaszkodó közösség mellett éltek. A cigány férfi, ha hozzájutott, viselhetett paraszti, polgári, kisne- mesi öltözéket is. „Magyaros hitván ell hant mentekben csizmába is járnak; Szűrben nem járnak, hanem viselt mentében, csizmában."45

Az asszonyok viseletéről sem tudunk sokat, de az több helyütt előfordul, hogy fejkötőt „köcöle"46, azaz nagyobb kendő nélkül viselnek. Feleségeik kőczok nélkül magyar fejkötöben járnak.; Feleségeik magyar fejkötőtt [viselnek] köczöke nélkül.

A fejrevalók esetében több helyen (perszövegben, rendeletben és összeírásban is) előfordul a fedél viseletének tilalma és a magyar módra hordott köcöle viseletének szokása. A fedél, a cigány fejfedőviselet formájára e korból nincs még adat,

45 Lásd II.2.2. Monostorapáti Görcsi Istók és családja; II.2.3. Kővágóörsi Boronyai István és családja.

46 Lásd a glosszáriumban: köcöle.

33