Kardos Ferenc: „Veszedelmes habok között látszatik életünk forogni”. Források a zalai cigányság 18. századi történetéhez - Zalai gyűjtemény 65. (Zalaegerszeg, 2008)

Bevető: Források és adatok cigány közösségekről a 18. századi Zalából

Integráció és asszimiláció

A letelepedés vagy vándorlás kérdése a magyar társadalom, a zalai falvak és városok népe szempontjából az integráció vagy asszimiláció (esetleg a teljes elutasítás) kérdéseként merült fel. Az itt közölt és a válogatás során áttekintett források nem szólnak teljes elutasításról. Az integráció és (vagy) asszimiláció kérdéséhez viszont sokféle forrás ad adalékot. A központi utasítások egyértelműen a jobbágyság közé való teljes beolvasztást, az etnikus különállás felszámolását tűzték ki célul, ezt várták el a vármegyétől is.43 A perszövegek, kérelmek44 viszont arról tanúskodnak, hogy a települések integrálták a cigány közösségeket, azaz a cigány családok befogadásakor nem kívántak beleavatkozni a befogadottak belső ügyeibe, sem megváltoztatni tevékenységük jellegét. Nem kívánták vándoriparuk, vagy épp a lókereskedés feladását, a központi rendelkezésekkel ellentétben elfogadták a vajda hatóságát (de a falu, város bírája alá vetetten). Nem kívánták a közösség vallási szokásait sem megváltoztatni. Bár a cigány közösségek mindegyike katolikus volt minden összeírás szerint, a katolikus vallásgyakorlatra semmilyen adatunk nincs, vallási kihágásokkal kapcsolatos bűnügyek a cigányok részéről - a nem cigány lakókat is érintő paráznasá- gon kívül - nem kerültek elő. A településeket az erkölcsi normák, az ezen alapuló szokások tisztelete mellett elsősorban a hasznosság érdekelte a cigányokkal kapcsolatban.

Az integráció egyúttal az egyik fél által sem kívánt etnikai keveredést nem szorgalmazta. Vegyes házasságra utaló adatunk ugyan van az összeírásokban, de ezek száma csekély, s nem tudni, hogy hogyan, milyen közösségi részvétel mellett jöttek létre. Az integráció azonban elősegítette a gazdasági kapcsolatok kialakítását.

Életmód és szociális helyzet

A cigány családok életmódjáról itt közölt forrásainkban sok szó esik, de ezeket az adatokat jelentős fenntartásokkal kell kezelnünk, hiszen sok esetben az elvárt életmódot tükrözik, mintsem az éltet. A központi rendelkezések nyomán létrejött 1773-as cigányösszeírás életmódra vonatkozó adataiból a mennyiségi adatok nem feltétlenül valósak, bár leszámolhatóak, mégsem tudhatjuk, hogy hányán kereskedtek lóval, hányán ettek döghúst, stb. Viszont az előforduló fogalmakból kirajzolódik egy, a korabeli szegénység életmódjának jegyeit is mutató cigány életmód, mely megszüntetendő, átalakítandó. Azonban az is kiderül az összeírásokból, illetve a perszövegek életmódra vonatkozó részeiből, hogy a

43 Lásd: I. fejezet rendelkezései.

44 Lásd: a IV. és V. fejezet forrásai.

32