Kardos Ferenc: „Veszedelmes habok között látszatik életünk forogni”. Források a zalai cigányság 18. századi történetéhez - Zalai gyűjtemény 65. (Zalaegerszeg, 2008)

Bevető: Források és adatok cigány közösségekről a 18. századi Zalából

küldött utasításban uraságtoknak, valamint az összes vármegyéknek, városoknak és kerületeknek elrendeltük a következő hó február végéig az összes cigány családokat, feltüntetve feleségeiket, gyermekeiket, azok nemét és korát, úgyszintén ha valami mesterséget űznek, vallásukat, a valóságnak megfelelően írják össze, úgy, hogy a távollevőket és az idegeneket is személy szerint tüntessék fel, név szerint megjelölvén azt is, hogy kiné,l minél tartózkodtak. Végezetül ezen összeírásokat külön táblázatba foglalva az ő szent királyi felségéhez való felterjesztés céljából ide, ezen királyi helytartótanácshoz minél gyorsabban küldjék fel. "22

Úgy tűnik, hogy az uralkodó erélyes fellépése, a cigányságot „új polgárrá" formálni kívánó rendeletek végrehajtásának szoros ellenőrzése és a vármegyei adminisztráció megerősödése is szükséges volt ahhoz, hogy 1768-ban a vármegyék teljes körűen végrehajtsák a cigányösszeírásokat.

1768 két szempontból is határkő a zalai cigányság története szempontjából is. Ez az első, teljes megyére kiterjedő adatfelvétel, s egyben ez a legfőbb hivatkozási pont a későbbi összeírások, illetve a vármegyei adminisztráció számára. Az 1768-as adatok felvételével egyidejűleg ugyanis meg kívánták teremteni a cigányság új jogi állapotát is: megállapították, illetve rögzítették állandó lakhelyét, földesurát, meghatározták a feudális rend keretei közt jogállását, társadalmi és gazdasági mobilitásának kereteit. Majd ezt az 1768-ban konstruált és minden bizonnyal egyes helyeken létező, más helyeken kikényszerített, vágyott állapotot igyekeztek fenntartani, tekintették mérvadónak a század folyamán. Például a kötetben említett, Fejér megyéből Zalába jött Kozák Nótárt és csapatát összeírás szerinti lakhelyére, Sümegre küldik vissza.23

Fontos kérdés: Vajon minden családot, személyt összeírtak-e, illetve ki volt a „cigány", „zingarus", „neo colonus" 18. század második felében. Erre közvetlen definíció megyei szinten nem fogalmazódott meg, de a szövegekből kiolvasható, hogy a környezetük és önmaguk által cigánynak tartott közösségeket (családokat, nagycsaládokat, kompániákat) vették fel a cigányösszeírásokba. így azokat a nem cigány etnikumúakat is cigányként írták össze, akik az összeírásokkor a cigány közösségben éltek, néhol - igen ritkán - ugyan jelölték, hogy nem cigány, hanem más nemzetiségű (például magyar feleség).

1767-ben is születet december 10-én rendelet. TÓTH P. 2005.b. Az idézett szöveg véleményünk szerint az 1767 december 10-i rendeletből való.

22 Mária Terézia rendelkezése 1769. MEZEY B. 1986. 84. p.

23 Lásd: V.6. forrás.

21